Református Kollégium, Marosvásárhely, 1902

atya levél csomagjában Bolyai Jánosnak Temesvárról 1823. november 3-án az atyához intézett levelét, mely megállapítja azt apontos határidőt, amelyben Bolyai János a Nem-Euklides- féle geometriát megteremtette.

E levél első részében Bolyai János a Newton-féle binomi tantétel bizonyításával foglalkozik s csak a végén tér át az új geometria eszméjére, igy szólva:

„A feltételem már áll, hogy mihelyt rendbe szedem s elkészítem s mód lesz, a parallelákról egy munkái adok ki; ebbe a' pillanatba nints kitalálva, de az út, melyen mentem fsak nem bizonyosan ígérte a tzél elérését, ha az egyéb aránt lehetséges; nints meg, de olyan felséges dolgokat hoztam ki, hogy magam elbámultam, s örökös kár volna elveszni; ha meglátja Édes Apám, megesmeii; most többet nem szólhatok, fsak annyit: hogy semmiből egy ujj más világot teremtettem“ stb.

III.

Ennek a Bolyai Jánosra, egyúttal a magyar nemzetre nézve is oly fontos ténynek a megállapításához, ennek a tudományos kérdésnek a tisztába hozásához a ki legtöbb adattal járult, a ki ebben legtöbbet fáradott, fájdalom, nem érhette meg annak általános, ünnepélyes elismerését, nem lehetett jelen a Bolyai János születésének 100 éves jubileumán. Schmidt Ferencz volt ez, előbb temesvári, később budapesti építész, kinek nevét nem szabad említés nélkül hagyni ma, mikor Bolyai János emlékét ünnepeljük.

Schmidt Fcrencz volt az, a ki Bolyai János-ra nézve a következő, jellemző életrajzi adatot fenntartotta. „Atyám, — igy szólt ő —, építész volt Temesváron 1817-től 1860-ig, s ezen idő alatt gyakran kellett katonai építési terveket készítenie. A későbbi években sokszor beszélt nekem egy mérnökkari tisztről, egy erdélyi származásúról, a kivel érintkezésbe jutni mindig félt. Elbeszélte, hogy ez a magyar ember karja erejének és damaszkusi kardja keménységének a meglő