Református Kollégium, Marosvásárhely, 1902

van szánva, inig a megjelent négy kötetben terjedelmes leírásuk miatt csak kilencz megye volt adható. A hatodik kötet megyéivel sem bánhatott volna el oly röviden, hogy például ha 700 oldalasnak vesszük a kötetet, körülbelül csak 27 oldal jusson egy megyére, inig előbb egy-egy város leírása többre terjedt. Ezért valószínű, hogy ha a vállalat befejeződik, a mű nem érhette volna be a tervezett 6 kötettel, hanem legalább 10 kötetre bővült volna ki.

E helyen egy vádról is meg kell emlékeznünk, melyet a Notitia Hungáriáé ellen felhoztak. Ugyanis Jeveri Jánosnak megjelent egy müve „Wiburgensis Verzeichniss allerhand pietistischen íntriguen etc“ czim alatt, melyet aztán el is koboztak. Ebben ő a Magyarországról szóló részben (124— 146. 1.) megemlékezik Bélről is, kit Funtik néven nevez és ki ellen a plagizálás vádját emeli. Jeveri szerint. Bél árverésen megvásárolta Parschitzius Kristóf földrajzi művének kéziratát és annak adatait a maga Notitiájába vette át.*) Tertina Mihály értesít arról,** hogy Parschitznak a Catalogus bibliothecae menekianae 587-ik lapján említve van két müve. Ezekből összehasonlítás által ki lehetne deríteni a vád alaptalanságát, de ez teljesen szükségtelen. Hogy Parschitz müve nem volt Bél előtt ismeretlen, sőt használta is, az a Notitiából is kitűnik, mert több helyt idézi és említi, pedig ha meg nem engedett módon használta volna, akkor nem hivatkoznék nyíltan reá. Az egész plágium vádat rosszakaratú és még amellett nagyon nevetséges rágalomnál egyébnek nem lehet venni.

A mint személyét folytonos gyanúsításokkal illették, nem kegyelmeztek ellenségei müvének sem. De valamint Bél személye mindig felülemelkedett a vádaskodásokon, a nagy ember nagy művének sem árthattak a támadások s mint ő maga tisztán maradt a kislelküek piszkos üzelmei között is, müve halhatatlanná tette nevét hazai földrajzirodalmunkban.

* Catalogus bibliothecae Hungáriáé Fr. com. Széchényi Tom. I. Pars I. 527.1.

“Zeitschrift von u. für Ungarn IV. B. 299 1.

JE

131