Református Kollégium, Marosvásárhely, 1902
Ha korának szűk látóköre s a censorok irónja nem is engedte meg, hogy hazája a „cara patria, que genuisti Pannónia“ iránti hazafiui lelkesedésének müvében kifejezést adjon, az üres szavaknál nagyobb mértékben munkálkodott a haza, a hazai tudományosság érdekében egy ily nagy és úttörőnek valóban kitűnő mű megalkotása által. A Notitia Hungáriáé mellett egy életirója szerint* a korabeli többi ilynemű munkák olyanok, „mint egy törpe bokor, terebélyes, százados, hatalmas tölgyfa mellett.“ Csak az a kár, hogy e tölgyfa nem fejlődhetett ki egészen. Koronájának csak egy része van meg, a másik nem nőtt ki. S az utasnak, ki árnyékában üdülést keres, meg kell elégednie a csonkán maradt törzs lombjának árnyékával, de sajnálkozva nézi az erős fát, mely a fák világában bénaságra van kárhoztatva. Örökre kár, hogy a Notitia Hungáriáé novae . . . befejezetlenül maradt az utókorra! * Haan L. Bél Mátyása 53. 1. 132
