Református Kollégium, Marosvásárhely, 1902

Bizony, kevés túlzással, jórészt ilyenek a XVIII. századig a mi földrajzirodalmunk termékei.

De ez máshol is majdnem igy volt. A földrajz nemcsak ama századokban volt elhanyagolva, mikor — mint Bél említett előszavában megjegyzi — barbár csordák kalandozták be a földet. Nemcsak, hogy ezután is jódarabig „szinte eltemetve volt a földrajz,“ de azt lehet mondani, hogy ez a napjainkban oly nagy terjedelmű tudomány hazánkban ama korban a maga valóságában meg sem született. Vagy talán nevezhetnők korcsszülöttnek, mert kedélyes mesemondás, hajmeresztő és csodálatos dolgok játszták benne a főszerepet. Midőn már más tudományokkal kapcsolatban jelenik meg, ez nagy előhaladást jelentett. És körülbelől még Bél idejében is csak ezen stádiumában van; a mai oly fontos tudomány helyett még az ő korában is csak mint ismeretág, mint a történelem segédtudománya szerepel.

Tehát Béltől sem kívánhatjuk, hogy az ő müvében a mai értelemben vett földrajzot találjunk, itt is csak háttért képez a történelemhez s nem önállóan szerepel. De már nem függelék többé, hanem a másik tudománynyal kapcsolatban van s már magának a műnek rendkívül terjedelmességénél fogva is nagyobb tért foglal el s maga is terjedelmessé válik.

Bél müve korához képest a földrajzban előhaladást képez, a földrajzi tényezőket nagyobb mértékben juttatja érvényre, mint a többi korabeli művek. Minden megyénél felsorolja a hegyeket, folyókat, adja a természetrajzi leírást, de midőn a megyék városaira tér át, azonnal érezhető lesz a történelemnek a földrajz fölött adott előnye, részletes történelmi fejezetekben ismerteti a városok múltját. Igaz ugyan, hogy az egy századdal később élt és irt Ritter Károly, a tudományos földrajz tulajdonképeni megalapítója is ily nagy tért enged a történelemnek, és Bél Mátyás valójában történelmi földrajzi művet irt, de azért mégis túlságosan túlsúlyt enged ebben a történelemnek.

8*_

115