Református Kollégium, Marosvásárhely, 1902

czimü művéről és Oláh Miklós Hungaria-járól is. Nagyon el volt terjedve Lasius Farkas Chorographia Pannoniae-ja, de ő inkább térképeivel vívott ki hírnevet magának.

A geographiai legendák egyikét öleli fel Valkai András Kolozsvárt 1573-ban megjelent Cronicája, melyben „János pap“ indiai országa van leírva. Kéziratban maradt Rimái János 1608—1609-ik évi „Törökországi követségének útleírása.“ 1620-ban Kassán megjelent Szepsi Csombor Márton útleírása, melynek hosszú czime helyett maga a szerző adta az „europica varietas“ nevet, mert majdnem egész Európát bekalandozva irta meg tapasztalatait. Már inkább monog- raphia-számba megy Scholz Jeremiásnak 1631-ben Csepregen kiadott műve a sopronyi birodalomban levő“ egyik fürdőnek leírása. Ezenkívül általában valamennyi történelmi műben találunk földrajzi részleteket, melyek azonban alig jöhetnek tekintetbe.

Az első rendszeres földrajz 1639-ből való. Frölich Dávid „Medulla geographiae practicae“ czimü munkája ez, mely különösen hazánkat részletesen ismerteti. Buchholz György a Kárpátokról irt munkát és hasonnevű fia is a dcménfalvi barlang leírásán kivid még több kisebb földrajzi művet szerzett. 1686-ban Simplicissimus Hungaricus seu Dacicus pe- regrinatio scepusiensis“ czimü munka a Tátrát Írja le. — 1634-ben Leydenben jelent meg egy névtelen, valószínűleg a sárosi várnagy „Respublica et status regni Flungariae“ czimü leírása Magyarországról, melyben az általános részen kivid az ország csodás vizeiről, a magyarok eredetéről, az alkotmányról stb. van szó.

Ezeken kívül a XV1I1. századból még számos német és latin nyelvit munka maradt fenn, de ezek csak az ország egyes vidékeiről, várainak, városainak történetéről és helyrajzáról szólnak. Ilyen a Tröster János könyve Erdélyről. „Der Donaustrand mit allen seinen Ein-und Zuflüssen etc.“ — Birken Zsigmondiéi stb. Egyes külföldi utazók is Írtak hazánkról, mint Zeder Márton, Wagner, Oldenburger, Tollius,

8

ns