Református Kollégium, Marosvásárhely, 1902

letlenül a selmeczi hegyek érczekben való gazdagságát, de ennek mások vették hasznát és neki semmije sem maradt. A város eredetét a a 745-ik évre szokás tenni. Alapitói szlávok lehettek, talán a maha- rensek, akiket később morváknak neveztek. A szászok valószínűleg a kereszténység fölvétele után jöttek be a többi idegennel. A szlávokat ezek lassanként kiszorítják és kivándorlásra kényszerítik. Előbb azonban, körülbelül 11. Endre korában sok viszálykodás tette élessé a két népelem közti ellentétet. A szászok felülkerekedve a szlávokat jogaiktól is megfosztották, sőt mint Bél megjegyzi (571. 1. jegyz.) 1551-ben törvényt hoztak mely az eredeti német nyelven igy szól: „Ist den Schustern Zugelassen worden, dass sie zur Verhütung, mehreres Zanks keinen Wenden (szláv, vagyis tót) in ihre Zeche nehmen sollen,“ tehát már a csizmadia ezéhbe sem lehetett szlávokat felvenni. Ezen törvényt csak 1608-ban szüntették meg. Viszont 1574-ben egy szláv származású vagyonos polgár jóvoltáért a következetlen selmeczbányai tanács bormérési szabadalmat is adott.

A tatárjárás alatt teljesen elpusztult a város és még a bányaművek is megsemmisültek. Habár IV. Béla uj telepítéssel, jogok adományozásával igyekezett segíteni a bajon, e csapást mégis csak nehezen tudta kiheverni. — 1443-ban földrengés tette újra romhalmazzá; egy részét a hegy, melyen épült temette maga alá, de még ugyanazon évben hozzáfogtak újraépítéséhez és a nyugatról kelet felé nyíló völgyben felujult város csakhamar fellendült. Parschitz Kristóf, az ő História comitatuum czimii munkájában azt állítja, hogy az a régi város nem is létezett, hanem a közelében levő várromok voltak Selmecz első kezdetei. A lakosoknak sok bajuk volt a szomszédos Saskő várának uraival, kik minduntalan feldúlták a város birtokait. Bél részletesen elbeszéli ezen hatalmaskodások történetét s külömböző művekből merítve a város további sorsát is elmondja. Itt Tollius munkáján kívül, különösen Parschitz müvéből közöl sok részletet. Midőn a Rákóczi-felkeléskor Bercsényi elfoglalta a várost, az általa kinevezett bányanagygyal libertásokat akart veretni, de a munkások a parancsnak ellenszegülve sehogysem akartak munkába állani, mígnem a katonaság végre lecsillapította a forrongást.

Részletesen szól a Selmeczbányán folytatott békealkudozásokról is. A város lakossága német és szláv. Érdekes, mint jellemzi néhány város lakosságát vérmérséklet szerint. A körmöcziek például sanguineo- phleginaticusok, a beszterczebányaiak melancholikusok, a selmecziek pedig colericusok. „Áldoznak Plútónak és Bachusnak s az idegenek iránt előzékenyek és vendégszeretők.“ Felsorolja az előkelő családokat;

104