Református Kollégium, Marosvásárhely, 1902

ezenkívül az úrbéresek, a polgárok és bányászok osztályát lehet meg- külömböztetni a selmeczi lakosságban. A város magas hegyektől van körülvéve. Tollius 2145 főre teszi lakosságát; Bél szerint ennél többen vannak, de azért mégsem mondja meg, hogy mennyien. Hennius 300 házra becsüli a várost 3000 lakóval Legrégibb temploma az, mely a Bold. Szűz Máriáról van elnevezve, alapítási éve ismeretlen; Bél szerint valószínűleg a szászok építették 11. Endre idejében. A templom fallal van körülvéve és valószínűleg régen temetkezőhelyül is szolgált, mert benne több feliratos.márványtábla látható. Ettől keletre egy dombon van az uj vár, melyet a hagyomány szerint Roesel Borbála alapított.

A régi várban van még a Mihály arkangyalról elnevezett templom, melyet, mint egy Bél által idézett oklevélből ki lehet venni, 1478- ban alapítottak. Benn a városban van a Szent-Katalin és Szent-Endre kápolna, keleti részén a Boldogságos Szűz temploma. Egykor a do- mokosrendíieké volt, majd a jezsuitákra szállott át a IV. Béla alatt épült Szent-Miklós kápolna. E templomokon és kápolnákon kívül leírja még a kamara épületét az 1448-ban épült városházát. Magát a várost is fal veszi körül, melyen a korponai ut felé az alsó kapu vezet, másik kapuját bányászkapunak nevezik. Selmeczen a bányászat a fő jövedelmi forrás; le is írja az egyes bányákat, az itt használt gépeket stb. Egyáltalán e várossal nagyon részletesen foglalkozik; az 558—676 ik lapokra terjed leírása.

Sokkal rövidebben írja le a másik szabadkirályi és bányavárost, Bélabányát. Ez szláv eredetű ; nem valószínű azaz állítás, hogy még IV. Béla korából való, mert még Zsigmond alatt is, mint Selmeczbánya faluja szerepel. Régen Fejér-Bányának hívták; német neve Diln. Épületei rendetlenül, szétszórva vannak elhelyezve, népe szegény. Selmecz- bányától csak egy hegy választja el, ennek keleti oldalán terül el.

Polgárainak legnagyobb része golyvás. Egyszer akasztani vittek egy ilyen vastagnyaku bűnöst — beszéli Bél Mátyás — és a hóhér nagy zavarba volt, hogy hová tegye a hurkot, mikor a nyak is olyan gömbölyű volt mint a fej. Le is csúszott a kötél a golyváról és az elitéit kiesett a hurokból. A hóhér elbámulva fordult a bíróhoz: „No még ilyen dolog sem történt velem soha életemben!“ — mondá szégyenkezve. Erre az elitéit is magához tért és fejét megcsóválva egészen el- csudálkozott a történteken és igy szólt: „No, de még velem sem!“ A biró erre megkegyelmezett az elitéltnek s ez egy kis ijedtségen kívül, ép bőrrel menekült meg a haláltól . . . Egyszer a bélabányai biró azért kegyelmezett meg az akasztófára ítélt gonosztevőnek, mert ától félt, hogy az akasztófa körül levő vetését nagyon össze fogja gázolni a

J05