Református Kollégium, Marosvásárhely, 1902

Hegységei részint határt képeznek, részint belföldi hegyek. Béla- bányától észak felé a Garamig húzódnak a selmeczi hegyek; majd a Garamtől visszatérve Tót-Bokánál már szőlőhegyekké alacsonyodnak. Béla és Bakabányát és Sclmeczet veszi körül e hegysor. Magas, nagy erdők, gazdag növényzet borítja mindenütt és e hegyek néhol régi félbehagyott bányák nyomait mutatják. Délen vannak a börzsönyi hegyek és ezeknek külömböző elágazásai. Közbül van a Magos-Fa nevű hegy, melyről a Fehérhegységig el lehet látni. Nagy-Marostól nyugatra emelkedik a Ze- begény; nyugaton a palásti hegyek, melyek észak felé Csábrágig, keletre Nyékig húzódnak. Itt van a Szenohrad, a Szítva, melyről Pestig nyílik kilátás. A megye többi hegyei az illető falukról vannak elnevezve, melyek mellett emelkednek.

Hat folyót sorol fel és leírja folyásukat, külön a fő- és mellékvizeket. A Dunát a folyók atyjának nevezi. A Garam és Ipoly; a Sel- mecz, melynek egyik forrását a hegyek közt levő vízgyűjtők képezik. Ezekből a szerint kapja vizét, a mint a bánya szükségleteinek megfelelően kevesebbet, vagy többet engednek ki; másik tápláléka a bányákból kiszivattyúzott talajvíz. Említi még a Korponát és a bakabányai patakot. Szól ezután a fürdőkről, a gyógy- és savanyizii forrásokról. A termelési, állattenyésztési viszonyok ismertetése után a külömböző vadakat sorolja fel, a bányászat állapotát és az éghajlatot Írja le.

A lakosság legnagyobb része szláv és csak a nemesség magyar- Kis- és Nagy-Hont vármegyét egy főispán, de két külön alispán által kormányozzák. A régi főispánok nem ismeretesek, csak 1583-tól kezdve sorolja fel őket, 1545-től pedig az alispánokat és 1580-tól a megyei jegyzőket. A megye czimerét I. Ferdinándnak 1550-ben Pozsonyban kiadott oklevele után írja le. A megyegyiiléseket egykor Selmeczen, majd Korponán s később Szebeklib városában tartották. Hat helyi és más megyebeli uradalomnak van itt birtoka.

Hontmegye a selmeczi, báthi, bozóki és kishonti járásra oszlik. A selmeczi járás a többinél nagyobb és ennek szabadkirályi városai is vannak, melyek közül Bélabánya és Selmecz, bányavárosok is egyszersmind. A járás dél felé Kemencze faluig terjed, hossza 5, szélessége körülbelül 2 mfd. Egész területe hegyes és északi részén zord éghajlatú. Lakói magyarok, németek és szlávok. A két szabadkirályi bányaváros közül különösen Selmecz nevezetes.

Selmeczet egykor Bányának, később Sebniciának is hívták. Kun Lászlónak 1275-ki, a miiben is idézett oklevelében pl. még Bánya néven említik. Másik neve, a Szebnicz elnevezés szlávul annyit jelent, hogy magának semmi. A monda szerint ugyanis egy pásztor fedezte fel vé103