Református Kollégium, Marosvásárhely, 1902

neveznek igy; egykor ennek termeiben tartották a gyűléseket, de már „Bachus tiszteletére áldoznak benne.“ — A városnak két tere van, a nagyobb és kisebb piacz; mindéniknek közepén szökőkút gyönyörködteti az idegent.

Felsorolja a város utczáit is; igy említi a Szent Mihály, Vetaur, hosszú stb. utczákat. A házak számát 206-ra teszik, ezek közt 3 a királyé. 24 a papoké, 12 a városé, 53 az előkelő főuraké és polgároké. A város kapui a Szent-Mihály, Duna- vagy setét kapu és a Lóránd- kapú. A városfalaknak, árkoknak ismertetése után a külvárost, a város előtti tereket és az érsek és mások kertjeit irja le.

A harmadik fejezet a városi hivatalokkal és a lakossággal foglalkozik. — Legtöbben vannak és a legrégibb lakosok Pozsonyban a németek, kik Rudolf, 11. Mátyás és 11. Ferdinánd alatt nagy számban vándoroltak be. — Ök képezik a város fődiszét, kezükben van az ipar, kereskedés és ők a művelt osztály főképviselői. A szlávok szintén régi lakosok Pozsonyban és ők képezik az alsó néposztályt- Legújabb keletű a magyarok letelepedése a városba; ezek a németekkel örökös viszálykodásban élnek. Daczára, hogy mindenképen elnyomni igyekeztek őket, főképen a róluk elnevezett utczában („a polgárság nagy kárára“) nagy számmal vannak még zsidók is. Leírja a polgárok foglalkozását, jellemét, erkölcseit, ruházatát, házi életét stb. Megjegyzi, hogy a tudomány iránt a legkisebb érdeklődés sincsen bennük, a könyveket szinte megvetik. Ezután rátér a a városi hatóságokra, kifejti a biró, jegyző stb. hivatalnokok jogkörét, kötelességeit, adja a 16-ik századtól kezdve névsorukat, leírja a tisztujitás lefolyását stb.

Az utolsó pontban Pozsony környékéről van szó, a város határában levő erdőkről, szőlőkről, szántóföldekről stb. A városin« tartozik nehány dunai sziget is, igy az Enger-Au, Kriechen-Au, Pétschen, Stadt-Grund, Habern s még több más sziget. A Duna a jégzajlás, árvizek miatt inkább káros a városra nézve; egykor, az utolsó török háborúban hajóhadat is hordozott a hátán. 16 hajóból állott ez és a nagyobb hajók 40—40 ostromágyut vittek, úgy hogy tengerre is lehetett volna e hajókat bocsátani, úgy fel voltak szerelve. Leírja a város területén levő apró patakokat, a Dévényt és VeWritzot, a város határát s a külömböző határ-pöröket is.

Végül utószót fűz a műhöz, melyben mentegeti magát, hogy Pozsony leírása ily terjedelmessé vált. „Mert Buda után a legelső magyarországi városban vagyunk, mely még Budánál is híresebb, mert az ország szive volt örökké, egészen Szolimán idejéig, ezt ellenben az osztrák betörések, cseh háborúk addig is nagyon sokat zaklatták.“

59