Református Kollégium, Marosvásárhely, 1902
betölti. Az anyag itt is több kisebb részre oszlik; először szó van a város fekvéséről és templomairól, azután a többi nagyobbszerü házakról, a lakosokról és városi hatóságokról s végül a körülfekvő mezőségrőlPozsony a Duna északi részén fekszik, a folyó és a szőlőhegyek közt. Kellemességeit dicsérve igazán mindenkit azok teljes elismerésére kényszerit azon szavaival, hogy mindezeket „csak az nem látja be, ki Cacus barlangjában vénült meg.“ Majd igy szól: „Valóban, nem rósz szójátékot csinált az, aki Posonium betűit összecserélve, Opsoniumnak nevezte,“ mert oly bőségben van minden e városban és környékén, hogy megérdemli e nevet. A város alakja négszög, melynek északi széle kissé be van tompulva. Legnevezetesebb temploma a Szent Márton egyház, melyet kívülről és belülről pontosan leir. Négy síremlék is van e helyen : a Szent Jánosé, az Újlakiaké, Pete Mártoné és Pálffy Miklósé. Véleménye szerint nem valószínű, hogy Szent István be is fejezte építését, hanem ez csak Szent László alatt történhetett meg és már Kálmán alatt híressé vált e templom. III. Endre építette a ferenczrendick templomát, hol az uj király lovaggá üti az arany-sarkantyus vitézeket. Ennek leírása után áttér a zárdákra s a többi zárdákkal összekötött templomokra. A kla- rissák zárdájánál Margitról, IV. Béla leányáról is megemlékezik, kinek itt vannak ereklyéi elhelyezve. Említi még az Orsolya nénék zárdáját és templomát s a jezsuitákét. Ezeken kívül még több kisebb templom van Pozsonyban, melyek után a papok házait, a Szent Nepomuk szobrát, stb. írja le. A jezsuiták kollégiumában üvegszekrénybe zárva egy múmia van, mely a födélen olvasható irás szerint életében Kleopátra volt, Szaladin leánya. Ezt tetőtől talpig leírja Bél; említi, hogy karjai fából vannak és „arcza vidám és minthogy agyagból szemeket csináltak neki, pajkosságot mutat“ (608. 1.). Van a külvárosban is több szerzetes- rendnek zárdája és temploma, elmondja ezek történetét s végül megemlíti az ágostai vallásuak imaházát is. A következő fejezet a város többi épületeiről szól. Úgy látszik a helytartótanács három emeletes háza volt a legszebb épülete a városnak, mert nagyon dicséri külsejét, magas ablakait, melyeknek olasz divat szerint márvány párkányuk van, s mi Pozsonyban ritkaság, cserép födele. Ezen időben kezdték újraépíteni az országházat, hol a rendek gyiiléseztek. A városházánál különösen a börtönöket tartja érdekeseknek. Ezek háromfélék: a legnagyobb bűnösöket az u. n. „oroszlán gödörbe“ zárják, az enyhébb büntetéseket a „sötét szobák“ nevű börtönben töltik ki a foglyok, végre a legkisebb bűnösök a „czigány börtönbe“ jutnak. Említi még a „zöld házat,“ melyet a falaira festett képekről 58
