Református Kollégium, Marosvásárhely, 1902
A második fejezet Magyarország koronázási jelvényeinek leírását tartalmazza, mert ezek is Pozsonyban vannak elhelyezve. A szent koronával foglalkozik legrészletesebben. Beszél annak eredetéről, elnevezéséről, alakjáról, viszontagságairól, az őrzésére hozott törvényekről stb. E részt leginkább Révai és mások munkáiból dolgozta ki, valamint a többi ereklyéről is mások nyomán ir. A korona után beszél még a királyi pálczáról, melyről azt hiszi, hogy az Szent Istvánnak volt a buzogánya, bevezetés képen a jogar jelentőségéről, eredetéről, kiilömböző alakjairól s arról ir, hogy mikor lett a rómaiaknál s mikor a kiilömböző keresztény uralkodóknál használatossá. Ilyen általános történetet nyújt előbb az országalmánál és csak azután irja le őket. Ir még a palástról, királyi keztyükről, sarukról stb. A harmadik szakaszt (352- 418. 1.) a Pozsonyban tartott országgyűlések történetének szenteli. A bevezetésben a magyarok fegyveres és a szabadban tartott gyűléseit azon összejövetelekkel hasonlítja össze, milyeneket — Tacitus szerint — a régi germánoknál tartottak; de a magyarok már Scythiából hozták ezt a szokást magukkal, mások szerint a lengyelektől vették át. A régi fegyveres gyűléseket nagyon veszedelmeseknek tartja s dicséri a Habsburgokat, hogy ezek helyébe a pozsonyi békés országgyűléseket hozták szokásba. Az első gyűlést Pozsonyba 1405-ben Zsigmond hívta össze azután 1452-ben Hunyady János. Majd a mohácsi csata után jöttek itt ismét össze a rendek, mikor I. Ferdinándot királylyá választották. Ö 1535-ben újra s ezután többször hívta ide össze az országgyűlést és utóbb ez már rendes szokássá vált. Felsorolja egymásután a Pozsonyban tartott országyiiléseket, elmondja azok tárgyait, lefolyását, eredményeit. A fontosabbaknál hosszasabban is időz; igy részletesen irja le az I. József által összehívott gyűlést, mely 1708-ban félbeszakadván, a következő évben újra összehivatott. Idézi a királyi összehívó leveleket, elmondja, mily nehéz volt ezeket háborús viszonyok közt kézbesíteni. Közli Esz- terházy Pál nádornak a'meghivóval együtt Rákóczihoz küldött levelét, Rákóczi visszautasító válaszát s ily részletességgel tovább a gyűlés egész történetét. Hasonló bőbeszédű az 1722-ki országgyűlésnél is; foglalkozik ezután még az 1728-ki gyűléssel s azután még elmélkedik az országgyűlésekről általában s azoknak a városra nézve hasznosságáról. Az országgyűlések története után az országnak Pozsonyban székelő kormányzási tényezőivel foglalkozik. Felsorolja, azon időtől kezdve, midőn ez kezdett lenni az ország fővárosa, az országos tisztviselők 56
