Református Kollégium, Marosvásárhely, 1902

arról, mi Pozsony sorsával összefügg, vagy a mi a városban történt így a bécsi békét, a Bethlennel való nagyszombati egyezséget, a tárgyalások menetét, a kiküldött békekövetek névsorával, az általuk szabott békeföltételekkel kibővítve beszéli el. Bethlen Gábor harczait, mint a melyek Pozsonyig is terjedtek, az ő békealkudozásait szintén bőven találjuk e részben elbeszélve. Hoszszasan le van írva Érsekújvárnak a török által való ostromoltatása és bevétele; végre a töröknek Bécs elleni sikertelen ostroma után Pozsonynak nincs többé oka rettegni a törököktől s az utolsó Rákóczi felkelés alatt is a császárhoz hű maradván, ezután a békét élvezi.

„Pozsony város kiváltságairól és nevezetességeiről“ szól az ötödik szakasz hét fejezete. „Nem egy kiválósága van Pozsony városának, nevezetességei pedig oly nagyok, hogy Isten jósága folytán, mindazt mikkel egykor több város büszkélkedett, az egy Pozsonyba halmozták össze“ — mondja Bél Mátyás. — A város ezen fellendülését a mohácsi ütközettől lehet számítani, ennek a következménye, hogy a királyi koronázásokat Fehérvárról, a király székhelyét és kincstárát Budáról, az országgyűléseket Pest mezejéről, a koronát Visegrádról, az érseket Esztergomból, mind Pozsony fogadta falai közé. S ekkor „úgy emelkedett ki a többi város közül büszke fejével, mint a nyúlánk cziprus a bokrok közül.“ Ezért mindezen nevezetes dolgokat a város leírásába fogja foglalni.

Az első fejezet, a 281 —319-ik lapokon a Pozsonyban történt királyi koronázásokról szól. Az első koronázás 1563-ban folyt le, midőn

I. Ferdinand Miksát Pozsonyban megkoronáztatja. A 281 —297-ik lapon irja le az ünnepségeket; ezeket megelőzőleg összejöttek a rendek is a városban, követeket küldöttek az uralkodóhoz, meghívták Pozsonyba és óriási előkészületeket tettek fogadtatásukra. Leírja Miksa megérkezését, a koronázást a Szt.-Márton templomban s még az ezt követő lakomáról sem feledkezik meg. Ezt követte másnap szept. 8-án a királyné koronázása. Látjuk, mily részletezve ir az első koronázásról Pozsonyban, de a következő koronázások is bő részletességgel vannak meg a miiben. Leírja Rudolf koronázását 1572-ben, II. Mátyásét 1608-ban,

II. Ferdinándét 1619-ben, midőn a villám leütött a korona őrzőhelyére slb. Ismét nagyobb részletességgel beszéli el 111. Károly koronáztatását 1712-ben máj. 22-én. Megérkezve Spanyolországból országgyűlést hiv össze, visszahozatja a koronát is Bécsből. A rendek nagy pompával fogadják a királyt, ki bevonulván a városba, Keresztély Ágost prímás megkoronázza. Ezután következik a lakomának, a nép vigadásának leírása, említi, hogy ekkor elevenítették fel újra az ökörsütés szokását is.

55