Református Kollégium, Marosvásárhely, 1901
5 — áll; de küzdeni kell a czélokért. Az idők jelei a zsenge kórtól is megkövetelik a komoly munkát A megtérés sohasem késő, de éppen nem a ti korotokban és a mit elmulasztott a gyermeki meggondolatlanság, azt helyre pótolhatjuk az ifjú kitartó munkássága a szívnek, a léleknek a kötelességek iránt való öntudatra ébredése Nem czélom ezúttal ifjú barátaim, elöltetek azon feladatokat részletessen vázolni, melyeket a modern oktatás maga elé tűzött. Egyet azonban mégis szemetek elé kell tárnom, hogy azon kötelességek, melyeknek megoldása a tanulóra várnak, annál tisztábban, inegérthetöbben álljanak ti előttetek. Az oktatás, illetve tanítás czélja nem csak abban áll, hogy fejetek mindenféle hasznos, és talán némelyek szerint haszontalan ismeretekkel tele temessék. Vannak bizonyos fokú ismeretek, melyeknek elsajátítása az életben való boldogulásnak alapföltételei, melyeket megkövetelnek korunk viszonyai és a melyek a miveit ember fogalmával szoros, elválaszthatatlan kapcsolatban vannak. De az ismeret-közlésen kívül az oktatásnak egy másik, az életre való kihatását tekintve éppen oly fontos oldala van: a nevelés. Nevelés a lelkiismeretes munkásságra, a kötelességérzetre, s ez által az általános emberire, mindarra, a mi szép, a mi jó, nemes, a mi az embert a legkülönbözőbb életviszonyok között is alkalmazkodóvá és igy megelégedetté teszi. Mig tehát az oktatás az ismeretközlés által az egyéni boldogulásnak inkább ideális útját egyengeti: a munkásságra, a kötelesség érzetre való szoktatás által a gyakorlati életre képezi, hogy saját egyéni boldogulása mellett a társadalomnak is hasznos tagjává lehessen s ezeknek har- monicus együtt működésében mint végső ideálnak, a nemzeti nagyságnak szolgálatába állhasson. Kell tehát, hogy az emberben, mint társas lényben, a tudás a munkássággal és a kötelesség-érzettel párosuljon, mert csak ezen erények ösz- hangzatos működése eredményezi azt, a mi az embert valóban emberré teszi. E tulajdonságok forrása mindannak, a mi
