Református Kollégium, Marosvásárhely, 1901
I. ÉVZÁRÓ BESZÉD Tartotta CSÍKI LAJOS igazgató 1902. évi junius hó 24-én Mélyen tisztelt hallgatók ! Nemes tanuló ifjúság ! Kedves barátaim ! Valahányszor egy iskolai év bezárul mögöttünk, és a gondjainkra bízott ifjakat ös kollégiumunk szentelt falai közül szárnyaikra bocsátjuk, hogy a szerető szülök karjai között a munka fáradalmait kipihenjék, hogy az édes otthonban a zsenge gyermekkori benyomások által oly széppé varázsolt árnyas erdők, zúgó csermelyek, lengő kalászok mellett fáradt elméjüket felüditsék, midőn az intézetünkből végkép eltávozók- nak utolsó istenhozzádot mondunk: lelkemben az örömnek és a fájó érzésnek bizonyos vegyüléke küzd. Örvendek azokkal, kik a lelkiismeretes és kötelességszerüen végzett munka ered- ményekép örömet visznek haza sorsukon aggódó szívvel csüngő szüleiknek és jó magaviselet és szorgalmas tanulással hálálják meg a reájuk fordított gondokat és fáradalmakat. De fájó érzés fogja el lelkemet, midőn végig tekintek azoknak során, kik a folytonos buzdítások és inteimek daczára sem igyekeztek megfelelni ama feladatoknak és kötelességeknek, melyeket a gimnasium követelményekként eleikbe tűzött és szorongva kérdem magamtól, vájjon megtermi-é a fa, melyet 1*
