Református Kollégium, Marosvásárhely, 1900

- -í vei 1900-adikát zárjuk le attól az időponttól számítva, annak az isten-embernek születésétől, a kiben ennek a vallásos szellemnek, a melynek itt minket átlengenie kell, a legfelsőbb képviselőjét látjuk, a ki értelemben és érzelemben legtökéletesebben közeledett Istenhez, a ki a szunnyadó erkölcsi érzéket valamint egykor a nagy emberi társadalomban megújította, úgy ma is minden egyes ember szívre nézve a fenekén rejlő forrást, a nemesre, magasztosra törekvést megnyitja. És a ki azzal az utasításával, hogy legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei atyátok tökéletes, a kedély és értelemvilágában, az érzelmekben és tudományban a haladás útját mutatta meg előttünk.

Lehet talán igaz abban, hogy a religiót az ember testi, értelmi és erkölcsi tehetetlenségének érzete alkotta meg egykor; de mi bennünk, a kik nem az alázatos, a remegő, az elliprástól rettegő rabszolga térdhajtásával közeledünk istenünkhöz, hanem felemelt fővel, áldólag kiterjesztett karokkal keressük őt e végeden mindenségbcn, az emberi méltóság érzete sugalja a hitet, teremti meg a vallásos meggyőződést; mert méltók akarunk lenni ahoz, a kinek képét viseljük, a ki 19 század előtt a mi képünkben nyilatkozott meg legfelségesebben. És most, midőn egy fordulóponton állunk, ha végig lapozom ennek az 1900. évnek történetét, a kérdések hosszú sorozata támad fel előttem, hogy vájjon azok a fenséges tanok, a melyeket a Jézus hirdetett, emelkedtek e vagy alásülyedtek azóta az emberiség szivében ? — hogy vájjon a Jézus hirdette istenországához csak egy lépessel is közelebb vagyunk, mint akkor? — hogy vájjon a szeretet vallása nemcsak egy hazug szó az ajkakon, midőn a világtörténelem piaczán a vér most is csak úgy ömlik, mint azelőtt, az önzés, az állaliasság most is csak úgy üli orgiáit, mint e hosszú századokon át? De azért nem fog el a csüggedés. Ha úgy találom, hogy az emberiség nagyon kicsit tudott is megvalósítani abból az eszményből, a mit Isten a Jézusban állított elé, ha öt onnan a keresztről még most