Református Kollégium, Marosvásárhely, 1899
4 zadon át sohasem szűnt meg feladatát teljesíteni a nemzet életében s azzal együtt nőtt, emelkedett, azzal együtt szenvedett. És az a nemzettől elválaszthatatlan kapocs, ez ád nekem s mindnyájunknak, a kik e kollégium ügyét szolgáljuk újabb indítékot arra, hogy ez intézetet szeressük, erőt, hogy annak fejlődésén munkáljunk; mert tudjuk, érezzük, hogy nem csupán hitünkhöz való ragaszkodásunknak adjuk ezáltal tanúságát, nem csupán egyházunk iránt való kötelességeinket rójjuk le ezáltal, hanem munkásai vagyunk egy minden fele- kezeten felül álló ügynek, a nemzeti mivelödés nagy nemes és szent ügyének. Érdekel engem az ember, az emberi nagyság és nemesség bármely nép, bármely nemzet körében, bármely talajról fakadjon is. Bámulom mindig a teremtés fejét müveiben, alkotásaiban, és áthat a Krisztus alapította humanismus ; vallásom az, a mit ö tanított, az ember szeretet. Lángolni, lelkesedni, lelkemet a portól az anyagtól külön választani azonban még is csak azért tudom, a mi nemzeti, a mi e föld, ez ország talajából nőtt ki, a mi e nemzet géniuszának szárnyai alatt nevelkedett. Eltűröm és büszkén tűröm, ha e miatt a Chauvinismus vádját dobják is szemembe. Mert látom, hogy minden általános nemes, szép és szent, csak úgy lett üdvhozóvá, csak úgy lett nemesitövé, csak úgy lett megszenteltté, ha nemzeti volt. Nemzeti vallás ád nyugalmat kedélyemnek, nemzeti művészet tud csak gyönyörködtetni, nemzeti tudomány szeretetre ösztönözni. Az egész világot befoghatja elmém, de szivemben csak egy föld fér el, ez a föld, hazám földje; csak egy ügy kelthet lelkesültséget, a miért élni és ha kell halni is tudok, nemzetem ügye. Ezt a felfogást chauvinismusnak nevezik s nemzetünkkel szemben hibául tüntetik fel. De hát azt kérdem, melyik nemzet az, a melyet nem ez a felfogás tett nagygyá, hatalmassá? A nemzeti nagyság czéljának elérésére, a nemzeti eszmények megvalósítására, a jövendő biztosítására legjobb eszköz, legelső zálog a virágzó nemzeti nevelés és közmivelödés.
