Református Kollégium, Marosvásárhely, 1899
Beszédek, I. TANÉVET MEGNYITÓ BESZÉD. Mélyen tisztelt gyülekezet! Ifjú barátaim! Az elhangzott ima után, midőn tisztemből kifolyólag itt állok, hogy még ez elhanyatlott századba eső utolsó tanévet megnyissam ünnepélyesen, szemem előtt önkénytelen is képek vonulnak el a múltból, majd ragyogó, majd setét gyászos színekkel. Képek e század alatt hazánk történetéből, képek szőkébb körben az intézet történetéből. És e képek egymásra toluló váltakozásában látom azt, hogy nemzetünk történetében a fényes dicsöségteljes eseményeket, a ragyogó napokat, a nagyság, emelkedés mozzanatait, megszakítva a gyász, a le- veretés a megpróbáltatás nehéz napjaival, intézetünk történetében párhuzamosan, kapcsolatosan követik az események. És látom azt, hogy ez az intézet, kollégiumunk annyi hányattatás után csaknem semmi anyagi alapból s mondhatni tisztán csak protestáns buzgalomból keletkezve, semmi földi felső hatalom támogatása nélkül, sőt inkább annak nyomásával szemben fejlődve, a nemzet testéhez oda forrva, kicsiny körében bár, mint a nemzet testének egy élő szerve, e szá
