Református Kollégium, Marosvásárhely, 1899
e kapujára kiszegezte e napon, az igazi keresztyénségnek, az ember jobb és nemesebb természetének megnyilatkozása, gyözedelme volt az. Luther és a reformátorok nem uj hitet, nem uj vallást akartak teremteni, hiszen a hit, a vallás ott volt, ott rejlett az emberi vágyódó szívben, a mely hogy megnyilatkozhasson, csupán az evangéliumot kellett előtárni az encyklikák, synodusi határozatok pergamentjei alól. A reformátorok az egyházat, mint emberi intézményt akarták csupán reformálni, hogy istenhez közelebb juttassák az embert. * A reformatio müvével egy uj eszme járta át az emberiséget, egy uj szellem uralma indult meg. A reformátorok nyomán keletkezett Protestantismus, daczára amaz irtózatos eszközöknek a melyeket elnyomására alkalmaztak, daczára ama sötét harczoknak, a melyeket eltiprására folytattak, a következő századok uralkodó eszméje lett. És daczára, hogy gyakran eltiportunk is láttatott, ez az eszme diadalt vett. Élő csira volt az, a melyből az emberi boldogabb állapottal szoroson összefüggő uj eszmék sarjaztak ki. Mert hiszen a Protestantismus az emberi föltétien tekintéllyel és az emberi intézmények megváltoztathatallanságával, mozdíthatatlanságával szemben a fejlődést, a tökéletesedést, a szabad vizsgálódást és a lelkiismereti szabadságot hirdette. Az a szellem, mely a protestantismust küzdelmeiben átlengette, sarkalta az emberiséget tovább az emberi méltóság elismerésének, az emberi jogok kivivására. Uj jellemet teremtett s ez uj emberi jellem alkotásai gyanánt mutatja föl az emberi ész és kéz csodálatos diadalait. Ez a szellem megalkotója e kornak, mozgatója most is az emberiségnek. Ha e korszakban az egyéni és lelkiismereti szabadság, a szabad gondolat, a szabad szó, a törvény előtti egyenlőség, nem csak titkos társaságok sugdosott jelszavai, hanem alapjai egy életerős államnak s egy becsületes társadalomnak, ha a nyílt törekvés, hogy azzá legyenek a magok teljességükben, ha a tudomány vívmányai az em12
