Református Kollégium, Marosvásárhely, 1897

8

dúst és annak súlyos következményeit, mely szerint a jobbágy nem cserélhetett földesurat, A jobbágy utódai is csak fobbágyok lehettek, mert a jobbágynak, iparosnak vagy ezek gyermekeinek tanulni, tehetségüket kifejteni nem volt szabad. Ki a miben született, abban nőtt fel, abban élt és abban kellett meghalnia is, még ha nem is volt kedve hozzá!

c) A főnemes igen gyakran kizsákmányolta jobbágyaival a köznemest és jobbágyává tévé miután mindenétől meg- fosztá. Hatalom volt a főnemesi önkény. Ilyen nemes cselekedeteik által tűntek ki: II. Endre alatt a váczi püspök, később a Garaiak, Újlakiak, a Czilleiek és Csák Máté, Erdélyben Bástb stb. A kinek erősebb volt az ökle, annak volt sok ökre. Nem segített ám semmit a törvény, mert nem volt kinek parancsolni, minthogy a törvényt nem tisztelték a fö- urak, mivel reájuk nem terjedt ki a törvény ereje vagy azt kijátszották.

d) A főnemes és a köznemes nem fizetett adót, minden terhet a nem nemes viselt, s ha kellett a földes urak parancsára ontotta vérét a hazáért vagy uruk szeszélyeiért.

é) Mindenféle közmunkát a nem nemessel végeztettek a nemesek és ez volt a robot, melyet annyi ideig és oly módon kellett nap-nap után végezni, mint parancsolva volt a hatalmas ur által.

f) Az ipar pangott, helyesebben nem is volt, mert a mesterembernek csak azt volt szabad készíteni, a mit földes ura megengedett vagy a mi a jobbágyoknak kellett. A mesterember szabadon nem képezhette magát, de szükségtelen is volt, mert a vagyonos nemesség mindennel külföldről látta el magát. Ily módon vándorolt ki a pénz, a vagyon nagyrésze idegen országokba és mig azok lakói, különösen iparossai meggazdagodtak, hazánk népessége föurastól megszegényedett.

Eme elszomorító állapotok és a folytonos dúló háborúk nyomasztó hatása alatt nem csoda, ha hazánk úgy anyagi ínint szellemi .téren oly annyira elmaradt a szomszéd nyu-