Református Kollégium, Marosvásárhely, 1897

9

gáti országokkal szemben, hogy még a saját vérünk és karunk által trónra és uralomra emelt osztrák hatalom is elérkezettnek vélte az időt, hogy a magyart kiirtsa. Olyanok valánk, mint a jó földbe plántált gabona, melyet a tulajdonos rósz gondozása miatt felvert a gyom és a szomszéd jó gazda nyájának kövér legelőként kinálkozánk.

De meghozá a gondviselés számunkra is a gondos gazdát gróf Széchenyi Istvánban s majd a gazda számára a jó munkásokat a pesti lelkes ifjúságban Kossuth Lajossal élükön, kik fölébreszték a lassú és nyomasztó munkájukban megfáradt, elbágyadt és mélyen alvó nagyszámú társaikat és ujirányit törekzésükkel tettre serkenték ellankadt tagjaikat s egy félszázad alatt serény munkával utoléré hazánk azokat, kik magyar véren és magyar pénzen háborítatlanul épiték fel anyagi és szellemi nagyságukat, melynek tudatában minket lenéztek és Európába nem illő keleti barbároknak tekintettek. E tévhitükből csak 18T8 riasztá fel, midőn a magyar nemzet királya elé terjesztő ama törvényeket, melyek szerint a nemzet a miveit európai államok sorába igyekezett jutni. A nagy horderejű és újjá teremtő törvények röviden összefoglalva 18í-H. márczius 12-én Irinyi József által 12 pontban ezek valának, hogy legyen béke, szábadság és egyetértés:

„1. Kívánjuk a sajtó szabadságát, a censura (sajtótilalom) eltörlését.

2. Felelős minisztériumot Budapesten.

8. Évenkénti országgyűlést Pesten.

A-. Törvény előtti egyenlőséget, polgári és vallási tekintetben.

5. Nemzeti örsereget.

6. Közös teherviselést.

7. Az úrbéri terhek megszüntetését.

8. Esküdtszékeket képviselet s egyenlőség alapján.

9. Nemzeti bankot.

10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra; magyar katonáinkat ne vigyék külföldre; a külföldieket vigyék el tőlünk.