Református Kollégium, Marosvásárhely, 1897
5 szentelünk ma ünnepet, mert míg márczius 15-ike az ébredés, illetve a kezdés napja, addig április ll-ike a cselekvés napja. Alkotmányunk alapkövét az Etelközben alkotott vérszer- zödés képezi, melyet a kozár khán tanácsára megejtett fővezér választáskor kötöttek az uj hon alapítására induló törzs- főnökök a megválasztott fővezérrel a végből, hogy a 7 törzsre szakadt nemzetet egyesítsék. A vérszerzödés fi pontból állott: 1. Alig Árpád és maradéka él, a nemzet mindig Árpád véréből fog vezért választani. 2. A mit közerővel szereznek, abban mindenki közösen részesüljön. 3. Azok az előkelő személyek, a kik Árpádot szabad akaratjokból urakká választották soha se magok, se maradékaik a vezér tanácsából és az országiás tisztéből ki ne re- kesztessenek. í. Ha valaki maradékaik közül hűtlenné lenne a vezér személye iránt és viszálkodást támasztana a vezér és rokonai közt, a vétkesnek vére akként ömöljék, miként ök az eskü közben véröket ontották. ö. Ha valaki Árpád, vagy a nemzetségfök maradékai közül az eskü pontjait megakarná szegni, átok alatt legyen mindörökké. fi. A ki a nemzeti gyűlésekre vagy a hírnökök hadba szólitására a táborban meg nem jelenik és elmaradásának okát nem adhatja, ketté hasittassék vagy szolgaságra taszit- tassék. A vérszerzödés világosan megszabta az előbb fővezér, majd fejedelem s később király választását, annak tanácstes- tülete és a nemzet közötti viszonyát, a mely egy egészszé forrasztá a törzsszerkezettel biró nemzetet és fejedelmét. Még e szent hon földjére sem léptek őseink s már meg- vala önszántukból alkotott törvényük, melyet előbb német, majd görög, tatár, ismét német, olasz, török s végre legna-
