Református Kollégium, Marosvásárhely, 1897

6

gyobb mértékben az osztrák iparkodott elkobozni, megsemmisíteni mai hazájokban töltött idejük alatt. Az emberi testnek legfőbb része a fö, mely a test életműködéseit kormányozza és a szív, mely az egész test tápanyagát egyenletesen szétosztja. E kettő nélkül nincs testi avagy szellemi élet. Testünk összes többi részei eltűrik a csonkitó vagy foltozó operácziókat, műtéteket, de ama két rész bármelyikének érintése föllázitja az egész testet s vagy ártalmatlanná teszi kínzóit, vagy ö maga semmisül meg. Az állam szerkezete hasonló az emberi testhez, mert mig a nép az állam teste, a király az állam feje s mindkettőnek szive az alkotmányos törvény, mely egyaránt táplálja anyagilag és szellemileg a népet és a királyt. Türelmes, nyugodt az” államtest, mig fejét vagy szivét nem bántják, de midőn létérdekét e féltett részein támadják meg, teltre kél a test s védő harczában vagy megmenti éltető részeit vagy megsemmisül. Magyar hazánk testének megsemmisülése a legádázabb küzdelmekben is távol maradt, mert meg tudá védeni a nemzet szivét, az öt szívóssá és kiirthatatlanná varázsoló alkotmányát.

Törvényeiben él e nemzet! Sem a számbeli sokaság, sem a nyelv, sem a világhatalom nem biztosit egy nemzet életében létképességet csak a jellemének és természeti lényegének megfelelő törvény. Még korhadt testet is éveken át éltet egy izmos, erőteljes szív, gyenge fej alatt is sok erős törzset látunk jól működő ép szív mellett.

A magyar nemzet ősi alkotmányával együtt nőtt hona földjéhez, s midőn e nemzet földjét akarák elvenni tőle, védő erejét merité alkotmányából s ha ettől akarák megfosztani, a haza földje nem engedé kiirtani e nemzetet. E kettőn tört meg minden ellenünk intézett ármány, s méltán zenghetjük nemzeti önérzettel: Talizmánunk vala s lészen is nekünk:

Ősi alkotmányunk, vérszerzödésünk!

A mely tárgy sok kézen forog, sokat változik, majd alakban, színben, azután Ízben s végre némileg lényegben is, mert vagy tapad rá különböző anyag, vagy kopik le belőle