Református Kollégium, Marosvásárhely, 1897

11

közvetlen érintkezésbe a királyt és a nemzetet a magyar kormány felelőssége által.

E törvények adták vissza hazánk régi politikai súlyát, e törvények 5, pontja alapján fejlődött ki lassanként és fejlődik napról-napra jobban honvédelmünk, katonai és hadászati rendszerünk.

Szóval, ha a mai állapotokat összehasonlítjuk az 1848. előtti állapotokkal, óriási különbséget találunk s eme különbség a fen költ szellemű s a magyar nemzettel érző István főherczeg nádor és a nemesen gondolkozó, jó lelkű V. Ferdinánd nevéhez fűződik. Az ország akkori nádora szakítva a bécsi udvar hagyományaival és merev féltékenységével mindent el- hövetett. hogy királyi rokonánál a szentesítést kieszközölje.

V. Ferdinánd jó lelke nem fordult el hü magyarjaitól, hanem bízva a magyaroknak királyuk iránti törhetlon hűségében és a nemzet lovagiasságában, 1848. ápr. 11-én délelőtt 10 órakor a pozsonyi országgyűlésen személyesen adta át a szentesített törvényczikkeket ezen örök emlékezetre méltó szavak kíséretében:

„Hü magyar nemzetemnek szivemből óhajtom boldogulását, mert abban találom fői a magamét is. A mit tehát ennek elérésére tőlem kívánt, nemcsak teljesítettem, hanem királyi szavammal erősítve, ezennel át is adom neked, kedves öcsém, s általad az egész nemzetnek úgy, mint a kinek hűségében szivein legfőbb vigasztalását és boldogságát leli.“

Ezen pillanatban én a magam részéről? mint igaz hazafi és igaz magyar nyilvánítom ki, hogy ily fenséges jó indulattal szentesített és életbe léptetett törvények és a boldogult szentesítő szellemének félszázados emlékére méltó és illő ünnepet ülni még akkor is, ha a törvényhozók nem is telték volna törvényes ünneppé, mert ez állal félreérthetetlen jelét adjuk Felséges királyunkhoz való törhetlen és tántorit- hallan hűségűnknek, melyet fölismerve nemzetünkben atyai lelkületű dicső királyunk, az V. Ferdinánd szellemében tő-