Református Kollégium, Marosvásárhely, 1897

12

rekszik magyar népének boldogitására, trónjának dicsőítésére és a dinásztia fényének emelésére.

Kedves növendékek, tinnej. éljétek meg úgy ma, mint jövőben április 11-ikét, mint a törvények ünnepét azon tudattal, hogy a meghaltak alkotásaihoz szító buzgó tisztelettel megtisztelitek a jelen alkotóit, s a megboldogult királyok tisztelésre méltó szellemének ünneplése által ragaszkodó hüség- teket fejezitek ki dicső élő királyotok iránt! Magam is ezt teszem s ennek bebizonyításául e fohászszal fejezem be szavaimat:

Légy áldva őseink II ad ura, Magyarok Istene !

Ki éberen örködéi, mig c hon népe szunnyada S talpra állitád, midőn hős tettekre szükség vala.

Hálát rebeg ajkunk neked is Ferdinand szelleme,

Ki megértőd Ilii magyar néped higgadt ébredését S elődbe tárt uj törvényeit készséggel szentesíted.

E nemzet századokon át sok sebet adott s kapott,

De gyógyuló és gyógyító ereje mindig nagy volt.

Hamar feledett ő s feledtetni is hamar tudott,

Ha elkobzott törvényeihez ismét hozzájutott.

A nép szavát midőn megérté ifjú királya,

Határtalan lön iránta szeretető s hálája.

E honban ős időktől fogva király és nemzet Alkota törvényt, melyben a szakasz vagy fejezet Szorosabbra fűzé ama szeretet fonalát,

Mely boldogít ma nemzetet és királyt egyaránt.

E boldogság hangja kitör s Istenünk ! hozzád kiált:

Tartsd meg a hazát s benne a szeretett, dicső királyt!!