Református Kollégium, Marosvásárhely, 1897
10 11. A politikai statusfoglyok (államfoglyok) bocsáttassanak szabadon. 12. Kivánjuk az uniót (egyesülést) Erdélylyel.“ íme ezek ama jeles törvénypontok, melyeknek szentesítése 1818. április 11-én ment végbe, s a melyek alapján kifejlődött az egyenlőség, szabadság és testvériség, a melyek áldásos következményeit élvezzük ma, élvezi a haza minden rangú és rendű polgára vallás és nemzetiségi különbség nélkül. A szőszerint idézett 1818-iki törvények leglényegesebb változásokat azért idéztek elő alkotmányunkban, mert a király személyét illető összes törvények érintetlenül hagyása mellett a nép vilális érdekeit és jogait hozták napfényre és gyakorlatba. E törvények szüntették meg a robotat és a dézmát, a birtok, melyért annyi éven át vérrel és verejtékkel fizetett a jobbágy, ennek tulajdonává vált s a földes ur dézmakárpótlást kapott elvesztett földrészeiért. Megszűnt a rendi képviselet, mely szerint az országgyűlésen csak a nemesek és a királyi városok követei jelenhettek meg, ezek helyett ma a nép által vátasztott képviselők foglalnak helyet s alkotnak a nép közszükségének megfelelő törvényeket. Megszűnt minden kiváltság, a mennyiben a közterheket közmunka és különböző adók alakjában az ország minden lakosa egyenlően viseli nyilvántartható jövedelmeinek arányában. E törvények nyitottak utat a népnevelésnek, az ipar- és közgazdaság fej 1 ödéséu ek. E törvények képezték alapját a félrevezetett király és szivében megtört s lealázott magyar nemzet kibékülésének az 18(57-ik évben. E törvények szüntették meg a nemes és nem nemes közti különbséget s ez abban nyilvánul Joleg, hogy az ország dolgait vagy a közügyeket intéző tisztviselőket a nemesek és a volt jobbágyok közösen választják. E törvények alapján felállított magyar minisztérium hozza
