Református Kollégium, Marosvásárhely, 1895

5

hez tartozik? liánom az, hogy ki kinek a jobbágya? A hűbériség törölte a szabadság fogalmát az emberek elméjéből s helyébe a kiváltságot tette: kiváltság, a mely csak lefelé volt az, felfelé szolgaságot jelentett.

Ekkor tűnt fel az a maroknyi nép, a mely magának e földön állandó hazát szerzett hősiességével, vérével. Joga csak az volt, a mi akkor Európában általában uralkodott: a hóditó joga. De ereje, a melylyel ezt a meghódított földet biztosította, az, az akkor Európában ismeretlen nemzeti faji összetartozás érzete és az Európai népeknél a szivekből kiirtott, de benne olthatatlanul lángoló szabadság szeretető volt. Eleink nem egy hóditó vezér hadseregét alkották, hóditó volt. maga a nemzet. Nem Árpád alkotta e hazát, hanem alkotta a nemzet. És a midőn a nemzet Árpádban magának főt választott, nem jobbágyi megadással tette azt, nem az európai szolgaság lánczát rakta magára, hanem kötött egy szövetséget, a mely szövetség a mi ezer éves alkotmányunknak első alapköve volt.

Attilla, a nagy Theodorik birodalma, Nagy Károly nyu- gotrómai császársága, e hatalmas egyének elhunytával hamar feloszlottak a világ események rohanó áradatában. A kéz, a mely összetartotta, mihelyt élettelenül hanyatlott alá, a féke vesztett elemek elvesztették egyensúlyukat. Mindeniket egy külön szál fűzte ahhoz a kézhez, ennyi volt a közösség köztük. A magyar hódítók, mint az őserdők fáit a kúszó Banhi- nia, egyenként kapcsolta össze a nemzet összetartás érzete s az Árpádot követő gyengébb utódok alatt a külső országi kalandokban szenvedett veszteségek, az idegen befolyások nem voltak képesek meggyöngiteni az uj államot.

Igen, mert ez az állam keletkezésekor két olyan nagy eszmének volt bár kezdetleges, de tiszta megvalósítása, a melyekről az akkori Európa nem is álmadozott, a melyek a kontinensen csak a tizenkilenczedik században ezer évvel később szereztek érvényt magoknak. Egyik az, a mi az emberiség átlagos viszonyai között egy országnak belbékéjét légin-