Református Kollégium, Marosvásárhely, 1895

6

kább biztosíthatja, a nélkül, hogy akár a közszabadság, akár az egyéni szabadság áldozatául essék, az alkotmányos monarchia eszméje; a másik az, a mely a nagy tömegnek megfelelő mozgást adhat, a mely milliókat egy czélra, egy törekvésre egyetlen egy individummá foglal össze: a nemzeti állam eszméje,

*

Isten csodája, hogy még áll hazánk ! kiált fel a költő ! Nem! Nem akarok én Hegellel tartani, hogy a történelem Isten justificatioja volna. Hiszen akkor az emberi dicsőség, nagyság mellett a sokkal nagyobb mértékű emberi gonoszságot és törpeséget is Istentől kellene szármoztatnunk. Istené a hálaadás és a dicsőség, a ki az embert a jóért, a nemesért, a szépért való küzdelemre alkotta. Az emberé, embereké, nemzeté az érdem Isten és ember előtt, ha e küzdelemből győztesen került ki; a gyalázat, ha elbukott. Lingard- nak sem fogadom el definitioját, hogy: ,.a történelem egy pár ember önzésének, szenvedélyének kielégítése által a nagy tömegre mért csapások egymásutánja“. Én az emberiség történelmében, talán mert a physikus eszével gondolkozom, épen úgy nem látok csodákat, nem látok esetlegességet, nem keresek supernatural is erőket, mint a physikai világban. Én a történelmet az okok és okozatok folytonos lánczolatának tartom, justificatioja annak, hogy az emberi események folyamatában épen úgy nincs ugrás, nincs spontaneitás, mint a természetben. Nemzetünk már megalakulásakor magában hordozta az életképesség okait, a melyek az okozatok hosszú sorát biztosították számára. Az erős fajszeretetet, a mely nemzeti önérzetében, büszkeségében nyilvánul és a szabadsághoz való törhetetlen ragaszkodást ős hazájából hozta magával.

Nemzeti kiválás és szabadság: Európa történelmében mindig ez jelezte az előre haladó, a czivilizaczió felé törő irányt. A vérpatakok mindig ott torlódtak meg, a hol e folyam