Református Kollégium, Marosvásárhely, 1895

115

naeszközöket. Kedvvel űzi a játékok, s különösen alabdázás különböző nemeit; kitartó a gyaloglásban, futásban s a kü- lömbözö erőgyakorlatokban. Mindez párosulva értelmes vezetéssel eredményezi, hogy ifjúságunk testi fejlettsége, ügyessége — kevés kivétellel magas fokon áll. Erről az országos tornaversenyen nyilvánosan is tanúságot tenni tanulóink nagy részének szűkös anyagi viszonyai s intézetünk szegénysége miatt ez évben sem lehetett.

Zenében és énekben ez évben is szép eredményt értünk el, miről iskolai ünnepélyeinken, a millenimni ünnepélyen, ifjúsági hangversenyen tett tanúságot az ifjúság. A zenekarnak 41, az énekkarnak 64 tagja volt.

Kollégiumunk hazánk ezer éves fennállásának emlékére 1896. évi május hó 10-én d. u. 3 órakor a kollégiumnak lomb- és lobogódiszt öltött udvarán iskolai millenáris ünnepélyt tartott, következő műsorral: 1. Nyitányt játszott az ifj. zenekar; 2. „Isten áld meg a magyart“ énekelte az ifj. énekkar; 3. Alkalmi költeményt szavalt Simon Jenő, VII. o. t. ; 4. Zenélt az ifj. zenekar; 5. Alkalmi beszédet tartott Bedö- házi János, tanár (1. fennebb); 6. Ódát szavalt (saját szerzeményét) Osváth Elemér, s. tanár; 7. „Harczi dal“, énekelte az ifjúsági énekkar; 8. Bezáró beszédet tartott Horváth József, igazgató; 9. Indulót játszott az ifj. zenekar; 10. Az ifj. tornacsapatok diszmenete a város utozáin. A szülök és a hazafias közönség rendkívüli érdeklődése mellett folyt le millenáris ünnepélyünk, iígy, hogy kollégiumunk külöi'nben tágas udvara ez alkalomra szűknek bizonyul. Az érdeklődés, lelkesedés azonban legmagasabb fokra az utolsó számnál hágott, midőn az ifjúsági tornacsapatok katonai sorokban, száz kisebb-nagyobb lobogó alatt, zöld lombokkal földiszitve, élükön az igazgatóval és a tanárokkal, a kollégium udvaráról a tűzoltó zenekar indulója mellett kiindulva a város utezáin diszmenetet tartott. Lépésről lépésre, utczáról ulczára fokozódott a közönség érdeklődése, ifjak, öregek, városunk tekintélyes polgárai csatlakoztak zászlóink alá, a közönség való-