Református Kollégium, Marosvásárhely, 1895

110

szívósságának köszönhetjük, a küzdelmeket, melyek annyiszor kimerítették, földre verték, de meg nem törték, sőt erejét bámulatra méltóan kifejtették; és ezen dicső mult eredményét most az ország szivében, a székes fővárosban, fényes paloták csarnokaiban a bámuló világ elé tárja, s ezen jelenének a mult erőfeszítéseivel megvetett szilárd funda- mentomára támaszkodva reménykedéssel nézhet jövendője elé: aképpen minden egyes magyar intézetnek, testületnek, sőt egyéneknek is kötelességük most a millénium évében pontosan, komolyabban, mint különben, számot vetni, megvizsgálni múltját és jelenét, s megbizonyosodni, vájjon múltja és jelene nyujtja-e számára a jövendő reménykedésének zállogát ?

Nem lehet czélom egész nemzetünkre nézve tenni ily körültekintést. Megtették ezt a millenáris napokon felemelő módon, méltó komolysággal mindenütt, hol magyarok vannak. Hallottátok ti is kedves ifjak, intézetünk kebelében, millenumi ünnepélyünkön, hivatolt ajkaktól nemzetünk dicsőségét zen- gani. Én csupán intézetünk, s tanuló ifjúságunk múltjáról és jelenéről s azok jövőjében lehető reménykedésről akarok pár szót szókuli.

Közkézen forog kollégiumunk története. Egyes részei már régebb megjelentek, nagyobb része azonban ez év folyamán készült el. Trója, a mi kedves Koncz József kollégánk, hangya szorgalommal óriási munkát végezett. A sajtó részéről megtalálta megérdemlett méltatását. Mi a mi szegénységünkben nem nyújthatunk neki egyéb jutalmat, mint őszinte, szeretetteljes köszönetünket, mit itt ez ünnepélyes órában az elöljáróság részéről kinyilvánítani kedves kötelességemnek ismerek. Adjon az ég neki még hosszú életet, egészséget a mi szeretetünk körében és munkakedvet, hogy azokból a neki annyira kedves régi poros írásokból napfényre hozhassa mind azt, mik még ott eltemetve vannak.

Ezen történet lapjairól csodálatos dolgokat tanulunk. Kétszáz évnél több idővel ezelőtt megindul egy maroknyi