Református Kollégium, Marosvásárhely, 1895

111 ifjú sereg vándor útra távoli földről, elüzetve, két vezérével, kiknek fegyvere nein a kard, hanem a tudomány, a szilárd bizalom és az erős akarat vala. Evekig tartó bolyongások, sa- nyaruságok után megérkezik ide e helyre és egy itt talált kissebb iskolát magába olvasztva, megalkotja ezen mi alma materünket, kedves kollégiumunkat. És azután olvassuk to­vább, hogy kollégiumunk minő küzdelmeket állott ki ismét és ismét, de ezek daczára, talán épen ezek által miként erő­södött az anyagiakban, fejlődött a szellemiekben fokról fokra. Miként találja meg az áldozatkészséget, mely fillérenként gyűjti, és az előre látó okos vezetőket, kik bölcs belátással rakják együvé és őrzik meg fennállhatásának anyagi föltételeit. És tovább egymásután jönnek sorban a lelkes főúri pátronusok, fögondviselök, a tudományukkal világitó, szabadság-, felvilá­gosodás-, vallásszeretettöl égő tanítók, professorok, kik lassan- kint megalkotják kollégiumunk belső szervezetét, törvényeit, s teszik a tudományok bölcsőjévé, hazaszeretet, vallás, sza­badság és felvilágosodás melegágyává; kik féltékenyen őrzik a kollégiumnak igy megalkotott jó hírnevét, szokásait, törvé­nyeit, s lelkesednek, buzgóságot vesznek magukba az elődök példájából az utódok. Azután látjuk seregeit azoknak, kik magukban szíva az alma mater kebelén tudományt, hitet, lelkesedést mind az iránt, a mi szép, jó és igaz, szabadság-, haza- és emberszeretctet, kiözönlöttek innen és váltak a haza hii és lelkes polgáraivá. Valóban ezen történet lapjairól szent és dicső mult szelleme szól hozzánk. Ezt olvasva úgy teszik, mintha e falak az elődök szavait visszhangzanák, mintha minden egyes kő élne és beszélne hozzánk, s öntené szi­vünkbe az elődök hitét, lelkesedését, buzgalmát, törekvését és kérne, hogy az elődök szent hagyományát, ez intézet ősi, igazi, hamisítatlan protestáns szellemét őrizzük és sértetlenül adjuk át az utánnunk következőknek. A mely intézetnek ily múltja van, melynek falai között ily lelkesítő emlékezések szelleme lebeg, az el nem mulhatik, annak élnie kell inig magyar nemzetünk és calvinista hitünk él e földön.

Next

/
Thumbnails
Contents