Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894. Az iskola múltja

257

magának köszönhet kiformálódásában. És ha mégis Köteles Sámuel csekély sorsból eredve, a gondósabb mivelés hiánya mellett is az emberiség legmagasabb ideájára fel tudott emelkedni; ha a mivel- tebb társalkodás ébresztő melege nélkül is, az emberi szívnek leg- fáinabb érzéseit ki tudta fejteni magában: tagadjuk-e a nevelés és a körülmények befolyását az embernek formálódására? Vagy valljuk meg, hogy a zseni mindenütt utat tör magának, mint a nap, mely nemcsak a tiszta egen világol, hanem az eleibe tódult felleget is maga oszlatja el, hogy jóltevő sugarait a földre kiönthesse . . , Egy tisztán világitó, de melegítő nap is volt ő.*

Mint emberben, Kötelesnek három fő jellemvonását emeli ki Szász, ezek: a világos ész, csillámló szikrája a mindenség ragyogó napjának; az igazság és szeretet érzése, lassú viszhangja az örök szeretet mindent éltető szavának; a munkásság, utánozása a szüntelen tenyésztő természet teremtő erejének. Világos eszét mutatják müvei. Igazság érzése ? „Megfertőztetve hinné, nem száját, de lelkét, ha belső meggyőződését emberi félelemből eltagadná, mint ama keresztyén vértanú, ki elharapott nyelvét szemébe pökte a zsarnoknak inkább, mintsem hitét a kinzópadon is meghazudtólja“ . . »Ha az igazság az erkölcs világának királya —a szeretet abban a sze- lidebb királyné. A szeretet élőtemploma volt a Köteles Sámuel szive — s minden szó, melyet szólott s minden cselekedet egy hangos vagy néma imádság ebben a szent templomban. Azokat a választó falakat, melyeket az emberiség könyüivel gyúrt agyagból, a felekezetesség épített a különböző nemzeteknek, vallásoknak, ő lerontotta *, nyílt ajtaja örömmel fogadott be mindent, a kin az Isten szép ábrázatja fénylik. De főként ti voltatok mégis az ő gondos szorgalmának szeretett fiai, nemes ifjúság! Érettetek világolt az ő éjjeli mécse; érettetek jártak tábort az életröviditő gondok az ő tisztes homlokán. A szegény segedelmet, a szerencsétlen részvétet talált nála s nem egy eltóvelyedett ifjat tudok, ki már az örvény szélén szédelegve, egy dorgáló hangra lezuhant volna a mélységbe, ő pedig csendesen vonta vissza, kímélő kézzel kötötte be sebeit, s a mennyei karok egy megnyert léleknek örvendettek.“

Munkásságáról tanúságot tesznek kiadott és kéziratban maradott müvei. „A hajnal embere volt ő s minden reggel a virágért kirepülő méh vei a harmatos fűben találkozott; a késő éjfélt mégis mécsénél várta meg, hol magas gondolati a csillagos égig emelkedve, papirosára szállottak vissza.“

Tanítói tulajdonait illetőleg — előrebocsátván azon érdemét, hogy tudományát anyanyelvén1) kívánta tanítványai szivükbe csepegBár az ő nem minden széppel és nagygyal i^fegn lelke — hja