Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894. Az iskola múltja

236

ták s tiszteletes generalis Notarius uram (Borosnyai Lukács Simon) vette meg még deák korában, én (»kegyelmétől kértem el, hogy leírjam.

Ebben az esztendőben 1776-ban a karácsom examenen állittaték fel az oratoria, melyet kell tanítani a logicusok praeceptorának minden délután egy órakor.

1777. 12. martii kezdék el a deákok a declamalást. Elsőbben ezek állottak fel: Konya László és Stenczel Dániel; amaz irt volt a luxuriáról, ez a lingváról. Mind a kettőről azt ítélek tiszt. prof. uraimék, hogy a pronuntiatioban igen sokat hibáztak, kivált Konya többet.

Martius 16-án Jancsó Tamással Gál fal vára és Szőkefalvára megy a könyvtár számára könyvszerzés végett. Jancsó prédikál, Zilai a pap kérésére énekel, minthogy ürességben volt az ének vezetői állomás. Zilai annyira megtetszett, hogy meg akarták választani.

Márcz. 17. A marosszéki tractus partialis gyűlése volt a kollégium auditóriumában a professorok engedélyével azért, hogy nagy sár lóvén, nem járhattak volna benne az ispotályba, a hova rendszerint szoktak gyűlni. (A mai Kistemplom helyén a Szentmiklósutczában.)

April 20. köszöntött be Miklósfalvi András, Nemes Gábor káplánja. Ugyanaz nap temette Borosnyai L. Simon édesanyját Gyula Szigethi Máriát Text. Jan. 19. 26—27. v.

April 30. Delinealták az auditóriumot.

Máj. 1. Hozzá fogtak a fundamentum ásáshoz, felmértek minden 4 deákra 1 r.ómet ölet (széle, hossza, mélysége 1 öl); a három professorra is egy ölet mértek; az urfiakra és nemes emberekre is mértek. A többit pénzen ásatták, fizetvén öliórt 3 máriást; a székháznál levő rabok is sokat ástak ételért, Halmágyi István főkirály- biró parancsából. Ha térdig beástak, mindenütt igen sok embercsontot találtak.

1780. február 20. vasárnap délután Borosnyai L. Simonnak kellett végezni a templomi szertartást. A cantor a 99-ik zsoltárt majd egészen elénekli, s még sincs pap. A deákok sugnak-bugnak. Kérdezi Zilai, „nem volna-e készen valamelyik, hogy felálljon s végezze az isteni tiszteletet?“ Zongor Pál ráveszi magát, le is indul a karból, hát ez alatt jő Borosnyai; le se ült székébe, felállott s katechizált arról; Jöjjön el a te országod. Másnap kérdé Zilai a Borosnyai fiát Janit: Miért késett az atyja? „Meg akarta a deákokat próbálni — mondja Jani—tudna-e valamelyik predikállani.“ De kétségkívül elaludt volt, mert szokott mindennap — mikor lehet — déli álmot alunni.

Ha tovább is folytatja naplójegyzeteit, bele írja valószinüleg azt is, hogy mint felszentelt papot több ízben bízta meg a püspök synodusi predikaczió tartásával és censorsággal, mint pl 1790-ben