Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894. Az iskola múltja
i Végre egészen megcsöndesedvén, hálákat adott istennek a fájdalmak érzésének elvételéért; kimondotta, hogy tovább élését senki ne is gondolná; e hazának ily szörnyű veszedelmes megháboritta- tását1) szomoruan emlegette; kedves felesége iránt való fájdalmait szivének érzékenyül kijelentette, utolsó akaratát kimondotta s vagyo- naiban élete kedves társát örökösül hagyta; a mellette vigyázóknak hivségöket megköszönte és maga példáján meghalni tanulni intette. Közelítvén pedig a véghez, mondotta, hogy kevés vagyon hátra; szemei meghomályosodtak, a hozzászólóknak nem kezdett felelni, a Jéznshoz kiáltott; ábrázatján örömnek jelei voltak és igy vidám ábrázattal végső búcsúját vette.* A temetésére rendelt napon a kollégium nagy tantermében Szigethi Gyula Mihály — Fogarasi kedvencz tanítványa, kit magával Budára is felvinni szándékozott adjunctusának s kinek balkarjára eresztve fejét adta ki nagy lelkét — tartott fölötte gyászbeszédet a királyi táblai hivatalnokok, marosszóki nemesség, városi nép és a tanuló ifjúság jelenlétében e tárgyról: Mi az oka, hogy a nagy embereket az Isten csak megmutatja a világnak s mikor nem is vélnék, elragadja ? Emléke fönntartására ugyan Szigethi e siriratot készítette; Ingemisce Patria! Decus Hungarorum Facile Princeps Philosophorum Et ut uno nomine multa complectar: JOSEPHUS PAP, de FOGARAS, AA. LL. et Philosophiae Doctor, Quaestionum nodis, quamvis difficillimis solvendis par. Solam mortem vincere impar, dum vixit Quinque aureis et unico nummo argenteo cohonestatus en, qua mori potuit parte jam sub hoc Monumento jacet. Caetera ejus nominis memoria, ubivis gentium viget. Mortuus A. r. S. 1784. D. 17-a Decembris, Aetat. 41. Pietatis ergo D. D, M. 8z. Péczeli József is irt 22 sorból álló magyar rimes sirverset 225 Q A Hóra-lázadást érti. 15*
