Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894. Az iskola múltja
226 Fogarasi emlékére, mely a „Magyar Hírmondó* 1785-i folyamában január 29-ón, 8. sz. 61—62 1. látott napvilágot.1) Sírkövére azonban, melyre épen most (jul 4. 1886.) találtam rá a vásárhelyi ref. temető-kertben, ezen emlékirat vésetett: HEUS VIÁTOR! FLORES ET LACRIMAS HEIC ENIM SUCCUBUIT PATRIAE DESIDERIUM, HUNGAR. DECUS, MAGNUS SUI AEYI LEIBNITIUS JOSEPH. PAP DE FAGARAS PHIL, DOCT. QUI CREATORIS MAJESTATEM PHIL. EXALTARE EVANGELII SIMPLICITATEM MORIB. EXPRIMERE A NEWTONO DIDICIT. QUI TOT NODOS SAPIENTUM SOLVENDO ET IPSUM MINERVAE PEPLUM REVELANDO NOVAS VERITATES INVENIT. QUI VELLERA COLCHICA IN PRAEMIUM SUSPENSA I NUMISMA ARGENT. ET V AUREA ORBI ERUDITO PRAERIPUIT. DUM PROFESSOR BUDENSIS REGIO DIPLOMATE SALUTATUR ALTIUS SUBITO EVECTUS MORTALES EXUVIAS IN HIS RELIQUIT SUBSELLIIS ANNO, S. R. MDCCLXXXIV. D. XVII. DEC. AETAT. XLI. TU VERO PATRIA! GLORIARE TIBI TALEM TE ALIQAANDO GENUISSE VIRUM. *) Fogaras Pap József alszik e sir alatt, Ki sok bölcs véneket eszével meghaladt. Sok tudós társaság nevét jól ismerte: Mert ha kérdést tett fel pénzét vette érte. A halál szemlélvén hét szép gyümölcseit S látván, hogy elérte más Ország Bölcseit: Élte kies nyarát hajlott ősznek nézte S e zöldellő fának fejszéjét intézte. A bölcseség karja Pesten mikor várja, E hazánk keményét koporsóba zárja. Newtonnak engedett számos esztendőket . . . (85) S e Leibnitznak nem ad fél annyi időket, Siet a férgeknek, hogy prédául adja, Hogy ne talán egy nap amazt meghaladja. Irigylé, hogy ámbár nem ért még vénséget, Mégis majd maga birt minden bőlcseséget. Két haza! a bánat méltán szived hatja, Sok Bölcs magát néked, hogy csak megmutatja
