Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894. Az iskola múltja
122 Menyhért 1662, márczius 6-ig;Köpeczi Bálint 1665. február 10-től 1668. márczius 17-ig. A seniori számadásokat Baczoni és Buzinkai kar társaival együtt vizsgálta 1657. decz. 3-án először és 1671-ben junius 6-án Bu- zinkaival Patakon utoljára. Gtyulafehórvártt, 1672 május 15-én először egyedül és ugyan itt utóljára 1685. január 28-án. Megjegyzendő itt, hogy mig S.-Patakon majd minden hónapban megvizsgálták a seniori számadásokat, Gyulafehérvártt 1672—1685-ig igen ritkán (18) fordulnak elő az anyakönyvben a seniori számadás vizsgálásnak nyomai. Nem nehéz kitalálni a számadások oly gyéren történt vizsgálásának okát: a száműzött iskola a fejedelem támogatása mellett könyöradományból élt, s igy a rektorok inkább a hiányt, mint a fölösleget vehették jegyzékbe. 1631 —1671-ig 75 senior volt a pataki iskolánál, kiknek névjegyzékét hátrább elősorolni anynyival szükségesebbnek tartjuk, minthogy azok között történelmileg ismeretes nevek is fordulnak elő. 1664-ben meghívást kapott a szepsi egyháztól papi hivatal folytatására; de az iskola gondnokai kérésére fizetés-javitás ígérete mellett megmaradott az iskolánál tanítói hivatalában a zempléni dioecesisnek az ugyanazon évben decz. 17-én Patakon tartott partialis gyűlése jegyzőkönyve e pontja szerént: „Legelsőbben a Pataki scholának becsületes mesterei Buzinkai Mihály és Pósaházi János uramék stb. Pósaházi uram maga részéről a marasztást megköszönvén, jelentette szepsi ekklésiában predicatorságra való hivatalát s egyszersmind búcsúzott őkegyelme, vigyázván következendő állapotára. Mely meglévőn, őkelme újabban azelőtti tisztinek continu- alására sok indító okokkal kérettetett. Melynek őkelme is (meggondolván azt, hogy ebben a scholában többet szolgálhat, mint akármely ekklésiában) engedelmesen annualt.* 1671. október 20-án az iskolát, — mintfönnebb is érintők — a róm. kath. vallásra visszatért özv. fejedelemné Báthori Zsófia és fia I. Rákóczi Ferencz erőszakosan elfoglalták, s a tanuló ifjúságot és tanárait régi helyökből kiűzték. Ekkor Pósaházi Debreczenbe vonult egy időre, bevárandó ott, honnan, kitől és minő kedvező kilátást hozand a titokzatos jövő a bujdosó seregnek és vezéreinek. A kedvező jövő megérkezését azonban nem várták a véletlen esettől, vagy
