Református Kollégium, Marosvásárhely, 1893
91 megelégedés csak munkásságunk eredménye“ jeligével; a XV. számúnak jeligéje: ,Egyedül hallgatom tenger mormolását stb.“ Terjedelemre nézve különböző, de értékre nézve egyforma dolgozatok. A XV. számú rövidebbre van fogva és jobban van feldolgozva, de sok részlet hiányzik belőle, ami szükséges volna. A XIX. számú teljesebb ugyan, de ennek hibája, hogy sokat ismétel; szerkezete és stylusa pongyola, szakadozott, adatait nem bírja saját munkájába kellően beilleszteni, minél fogva a dolgozat alakjára nézve kevesebb becsű a XV. számúnál. Bár mindkettő részben felel meg a feltételeknek, mégis a végzett munka elismeréséül és buzdításul, a díj kettő közt egyenlően osztva kiadatik. A XV. számúnak szerzője : Erdős Elek, VIH. o. A. XIX. számúnak szerzője: Keszegh Ferencz, VIH. o. b) Eredeti elbeszélő költeményre ki volt tűzve ugyanazon alapból 5 frt. Beérkezett egy munka, a XIV. sz. a. „Költészet a szívnek tükre“ jeligével. A haldokló leány és Boaár Pista czim alattiak meg nem engedhető mértékben reminiscentiak ismeretes költeményekre ; mellőztetnek. c) Eredeti lyrai költeményre ugyanazon alapból ki volt tűzve 5 frt. Beérkezett három munka, A XIV. számú „Költészet az élet tükre* jelige alatt Hervadás és Pillangó czimmel, tartalomra és verselésre egyformán gyengék; mellőztetnek. A XVII. sz. a. „Az élethangulat“ jeligével, két vers van, „Alkony“ és „Hogyha* czimmel ; ezekben a tárgy jó, de a kidolgozás elégtelen ; sem a tartalom sem a verselés nem éri el azt a színvonalat, melyet versektől meg lehet várni; mellőztetnek. Az I. számú, „Csak a szerénynek nem hoz vágya kint“ jeligével két verset tartalmaz: Nyár végén és A kertben czimüeket. Tartalmilag, alakilag egyformán sikerült mindkettő ; bár e versekben nagy mértékben uralkodik az érzelem, mégis mindig kellő határok közt marad és képes az olvasónak is hangulatot kölcsönözni; stylusa, vcrselése jó ; a dij kiadatik. Szerzője : Tollas István, VIII. o. d) Eredeti szép prózáira, ugyanazon alapból ki volt tűzve 5 frt Beérkezett öt munka. A XII. sz. alatti „Szobor vagyok, de fáj minden tagom“ jeligével. Szerzőnek csak homályos sejtelmei van
