Református Kollégium, Marosvásárhely, 1893

I M A.

Az i8k. év ünnepélyes bezárásán tartotta: Molnár Albert, ev. ref. lelkész.

Mindenható Isten, gondviselő Atyánk! Kegyelmedből im végére hanyatlott a termő esztendő, ez a tanév s itt ez évzáró pillanatban, mintha egy gazdag, gyümölcsös ősznek szelíd fénye ragyogna reánk, s mintha e drága, szent intézet egy hatalmas, ősi szőlőtő volna, megrakva ez évben is ékes fürtökkel, gerezdekkel.

Atyánk ! nem zárhatjuk be ez évet s nem távozhatunk innen el — ima nélkül. Imánk pedig a megáldott ember öröme, hálaadásaim, itt ez ifjú sereg! A mi aiczán fénylik, az az élet tavasszá .... több, több: ez a léteknek is tavassza. Istenünk! ez ifjú homlokok körül Te fontad az ékes koszorút, arezáikat virággal Te hinted be, Te adod fogékony lelkűkbe a tudásnak vágyát- az igazságnak szomját, szivükben égi lángot, tiszta lelkesedést, Te gyújtasz, Te adsz nekik majd pályát, hivatást. Legyen hála néked Istenünk, hogy ez évben is nőttek, fejlődtek testben, lélekben, szívben e gyermekek, ez ifjak. Ah, ha nem volnának igazi gyermekek, igazi ifjak, akkor nem várhatnánk igazi bölcseket, hősöket, igazi férfiakat sem. Ila nem nőne évről-évre szép reményű ifjúság: elhunynának az ideálok.

Ez ifjúság tanulta itt a végetlen, örök természetet, ennek tüneményeit, törvényeit — és mindezekben, Uram, a te erődet, a te bölcsességedet; tanulta a történelmet, az emberiség örök fejlődését— és mindenben a Te gondviselésedet; tanulta a lélek és a szív végtelen gazdagságát, az erkölcsi világ szépségét, fenségét és mindezekben érezte a Te lelked fuvallatát. Mert a ki igazságokat kutat, az eljut Hozzád, ki örök igazság vagy; a ki a jóért hévül, az eljut Hozzád, ki örök jó vagy; a kit nagy gondolatok, magas czélok ihletnek, lelkesitenek, annak örök szüksége a legnagyobb gondolat,