Református Kollégium, Marosvásárhely, 1893
10 a legnagyobb eszme, a legmagasabb czél, melyeknek neve: a Te neved, óh Isten ! Légy áldott Atyánk ! hogy ez ifjú sereg itt nem csak ismeretet szerzett, de erényeket is. Tanult nem csak gondolkodni, de magasan gondolkodni, nem csak érzeni, de nemesen érzeni; tanulta nem csakismerni, de szeretni is a természetet, az erkölcsi világot, a hű munkát, mindazt, a mi örök szép, örök jó, örök igaz. Most még csak tanítványok, óh ha egykor apostolok lehetnének ! Most még csak egy ifjú sereg, de a jövőben, úgy sejti lelkünk, egy fényes tábor, mely lelkesedik, munkál, küzd, diadalt arat, melynek nyomában élet támad, élet, mely nem csak szó, üres látszat, de élő hit, élő igazság, tiszta lelkesedés, nagy gondolatok és szép cselekedet. Hála, hála neked Atyánk ! a múlt áldásáért, a jövő reményeiért!! Légy áldott Istenünk! hogy oltalmaztad, segítetted ez ifjú nép tanítóit, vezéreit. Mint szolgáltak itt e nagyok a kicsinyeknek, ez öregek az ifjaknak, e bölcsek a még tanulatlanoknak. Csodás kertészek ők, kik nem csak gyomlálnak, öntöznek, de éppen mézet is töltenek a virágokba. Áldásod, áldásod legyen rajtuk, jó Atyánk ! És most távozunk e csarnokokból. Atyánk! őrizd tovább is e gyermekeket, ez ifjakat. Vezéreld vissza őket a szülőhelyre, a családi körbe. Ragyogjon rájuk fényes napsugár, boruljon rájuk árnyas lomb, üdítse őket tiszta források vize — ölelje át testvéri kar s érintse homlokukat édes szülői ajk. Mindnyájunkat őrizz, vezérelj, áldj meg Atyánk, hogy zengjen ajkainkon a dicséret mindörökké. Ámen!
