Református Kollégium, Marosvásárhely, 1890
8 észt bíró gyanánt elfogadni, sohasem fogunk az együgyű kedély amaz álláspontjára helyezkedni: credo quia absurdum. Nemes tanuló ifjúság! midőn ez évet a tanulásra, magatok kiképzése végett megnyitom, hirdetem az észnek véghetetlen- ségét, hirdetem az emberi elmének korlátlanságát, a mely soha sem fog megszűnni nagyot és szépet teremteni, alkotni; hirdetem a világosságot, a melyet magatokban növelni, egymásközt terjeszteni kötelességetek, a melynek lángját szivetekben felgyújtani, magasra lobogtatni a mi kötelességünk, soha se feledjétek, hogy mi nektek átadjuk a tüzet s tinektek majd másoknak kell átadnátok, de fényesebben, de ragyogóbban. Nem akarok hosszas tanácsokkal állani elé, a beálló iskolai évet illetőleg, csak annyit jegyzek meg, ne feledjétek, hogy miveit emberek akartok lenni, arra hát elé is kell készülnétek, ne feledjétek azt, a mit már annyiszor mondottam , hogy a műveltséghez az ész és szív harmóniája' szükséges, de mindegyikünk eszének és szivének harmóniája — mi majd nektek adunk, a mennyire erőnktől telik , egy kis eszet, ti adjatok szivet hozzá, az év végén aztán, a mikor tinektek kell egy kis eszet mutatni, hát mi is adhatunk egy kis szivet. Ezzel az 1890/91. tanévet megnyitom.
