Református Kollégium, Marosvásárhely, 1890

T növelni ? Mit ér az a tan, mely így szól hozzánk: kutassatok, gyüjtsetek, halmozzatok, de ne használjátok fel, ne gondol­kozzatok, vagy ha gondolkoztok, az adott és örökön változ- hatatlan formáktól ne tágítsatok? Különös tan! a mely a rég letűnt századok gondolkozás módjának képét tárja elénk, mint az üdvözülés czéljára egyedül követendőt s a mely a jövőnek oly sivár, oly kietlen arczulatát tünteti fel, a mely így szól: hiába való minden erőlködéstek, azt a mit akartok, úgy som fogjátok megtudni; azt a mire vágytok, úgy sem fogjátok elérni; az ész hiába ostromol, hiába tör fel zárat zár után, hiába nyit fel kaput kapu után, csak meg fog állani, csak tét­lenül fog egyszer visszahullani s akkor jaj! kárhozat az em­beriségnek. Különös tan, a mely igy biztat: higyjetek a hogy szivetek, kedélyetek egész erejével birtok, ez legyen az alap: a szív, a kedély - s ne tovább! Higyjetek és ne igyekezze­tek hiteteknek elmétek erejével istápot nyújtani; higyjetek, de ne akarjátok a hit dolgában az észt bíróul hívni fel; mert ha annak vezérszava után indultok el, úgy is csak az emberi tudatlanság, az azt követő kétségbeesés, a sivár lemondás vár reátok. Midőn a magyar természettudósok ez évi nagygyűlésén a klérus egyik kitűnősége, mondhatnám csillaga, a mély tudo­mányit , ékesen szóló főpap, a hit és tudomány között vont párhuzamot, szerencsések voltunk, hogy mint általában hitet, vallást, protestáns felekezetűnket is kegyes pártfogásában ré­szesítette a tudomány támadásai ellen. E nagybecsű pártfo­gást megköszönve, talán, ha bármily szerény helyről is, ki kell jelentenünk, hogy mi e védelemre nem szorultunk. A mi hitünk és a tudomány karöltve s nem egymás ellenében járnak, a mi hitünk nem különböztet meg szivet, kedélyt az elmével szemben, a mi hitünk azt tanítja, hogy a szív és ész nem ellen­tétei, hanem kiegészítő részei egymásnak, hitünk szerint hitün­ket tudománynak, a tudományt hitünknek nevezzük. Nem rettegünk az evoluezio tanától; mert annak az alapján a fejlő­dés törvénye szerint keletkeztünk. Nem vagyunk az örökön változhatatlanok, a mozdíthatatlan ország, hanem vagyunk a tökéletesség felé törekvők, a folyton változók, az isteni esz­ményt megvalósítani törekvők. Mi nem fogjuk soha az emberi elme korlátozottságát hirdetni, hanem bízunk annak folyton való tökéletesedésében, sohasem fogunk vonakodni az emberi

Next

/
Thumbnails
Contents