Református Kollégium, Marosvásárhely, 1890

12

És végül itt kezditek igazán megismerni a nagy természetet, a rajtunk kivül álló világot, annak örök törvényeit, a harmóniát, mely az ezernyi meg ezernyi változatos tünemény, jelenség között fennáll, az egységet erőben és anyagban. Itt kezditek észre venni azt a csodálatos viszonyt, mely egy elenyésző csekély koponya-üreg és az időben és térben végtelen min- denség között fennáll s megdobban szivetek arra a hatalomra, melylyel azt az óriás tért egy pár apró csontfal közé tudjuk zárni és akkor magasztosul fel kebletek arra a gondolatra, hogy mégis csak szép, nagy, nemes dolog embernek lenni a szó igazi értelmében és akkor kezd lelkesíteni a vágy valójában azzá lenni. Igen az embernek és a világnak egymáshoz való viszonyát feltüntetni, a gondolkozásnak anyagot nyújtani, ez a mi czélunk, ez a középiskola czélja. Megismertetni azt, a mi nagy, nemes és magasztos, a mi csak a durva keblet hagyja érintetlenül, a mi előtt elnémul a könnyelműség, a gúny, a kicsinylés. a mi az emberiségnek szent kincse és ha mi jó és és ha valami dicséret, a mi fénynyel övez körül; erre törekszünk. Ez a mi a feladatunk; a tietek pedig, hogy azokról gondolkozzatok.

Ti, a kik még a család és iskola korlátái között vagytok, átnézve annak sokszor nagyon is törpe keritésén az életbe , a társadalom zajos piaczára, tapasztalhattok, láthattok nagyon sok olyant, a mi mindazzal, a mit veletek megismertetni, előttetek egyedül helyesnek akartunk feltüntetni, homlokegyenest ellenkezik, láthatjátok azt, hogy ott, a hol az emberi gyarlóság legjobban mutatkozik, az élet sokszor szépen virágzik. Azt hiszitek virágzik, inkább burjánzik. Úgy félszemmel átkandikálva, sokszor láthatjátok az igazságot arczul ütve, a tisztességet a porban meghurczolva s ez így a távolból tekintve, mulattató is, jó tréfa iss amulatságban való tényleges részvétel ingerlő,.. Hol kaphatta a ragályt a gyerek? kérdezzük. Itt is, ott is; a levegő telve van miasmákkal, bacillusokkal, mindenki megkaphatja ; ki tudja megóvni? Az orvos kigyógyitja! a test, a testi lélek meg lehet mentve. Ila. a ragya ott marad az arczon vagy a tüdő senyved, a szem beesett, a hallás nehezedett: majd kinövi! vigasztaljuk magunkat. A testigaz elnövi. De hát a lélek? Ha ott marad a folt: az élet le nem mossa, hanem inkább befeketíti. Minek is törődni vele ? hisz úgyse látja senki. A szivekbe ugyan ki láthat be? talán az Isten? de ő nagyon messzi van. S így lesz a foltból setét köd, a ködből