Református Kollégium, Marosvásárhely, 1890

10

A mit mi a lélek működésének, lelki életnek nevezünk az három tüneménynek rövidebb vagy hosszabb ideig való folytonos változása; az észrevétel, a reflexió vagy gondolkozás és a cselekedet, majd mint gyors észrevétel, majd mint hosszas megfigyelés, mint felvillanó eszme, mint mély gondolkozás, majd mint hirtelen cselekedet, majd mint kitartó munkásság teszik elemi alkotó részeit lelkünk életének, életünk változatos folyamának. A körülöttünk levő világ, melynek határai mind szélesebbek és szélesebbek lesznek a kutató emberi szem előtt, a nagy természet, e megfoghatatlannak látszó óriás alkotmány, a melyben Isten nem csak egykoron nyilatkoztatta ki magát, hanem nyilatkozik jelenben is, a midőn az emberi elme előtt egy újabb és újabb titkot tár fel, a külvilágról vett tapasztalataink egybe vetve, összeillesztve képzelhetetlen sok kombinatióban, félretéve és felujitva ama belső erő által, a mit hadd nevezzünk isteni szikrának, alkotják meg azt a másik világot, a mely szintoly végtelen, szintoly nagyszerű, szint oly megfoghatatlannak látszó: gondolkozásunk világát.

E gondolat világból merülnek fel ismét, mint látható, mint tapasztalható, mint ismét a kültermészetben végbemenő, mint újabb tapasztalatok tárgyát képező eredmények, az emberi cselekedetek. Gondolkozásunk, lelkünk, mint egy titokzatos kohó működik, a melybe belevetve a tapasztalás érczeit, a cselekedeteknek sokszor tiszta fémé, de sokszor rut salakja kerül ismét napfényre. Titokzatosnak mondom, mert eredményeiben kiszámíthatatlan, mert vethetem bele a legnemesebb érczet s csak durva alaktalan tömeg kerül ki belőle, s megfordítva a silány érez olvadékában is meg-megláthatom felcsillanni a tiszta fémet. De nem akarom azt állítani, hogy azoknak a kohómestereknek, a kik ifjú barátaim izzadva, a tüzet szítva, ott ülnek mellettetek, s a kik ép úgy óhajtják a pihenést, munkájok egészen illuzorius, s az eredményt az esetlegesség dönti el.

Nem, mertlelketeknek kohója, a mely mellett a mester a munkavezető, csak egyik tényező és nem minden, az él, az magát építi, fejleszti, javítja. Telketek maga alkotja meg gondolat-világát azokból a tapasztalatokból a melyeket a család, az iskola és természet, társadalom szolgáltat nektek, a nevelésnek feladata ilyen tapasztalatokat, ismereteket nyújtani a melyek jók, a melyek nemesek, de több hatalma nincs, mert azo-