Református Kollégium, Marosvásárhely, 1889
84 jelen évivel összehasonlitom, midőn látom, hogy azok, a kik a megelőző évben, mint gyengék, az osztály ismétlésére voltak utasítva, erőre kapva, csüggedés helyett egész erővel igyekeztek a csorbát kiköszörülni, különös örömmel szemléltük azt, hogy többeket ezek közül a jók, a haladók soraiban láthatunk és egy nehányat épen jutalomra is méltathattunk. Ha értesítőtöknek csupán csak a holt betűit szemlélitek s nem elevenítitek meg lelketekkel, az annyit tesz, hogy a jó jobbra ne törekedjen, a gyenge pedig veszítse el bizalmát önmagában. A régi normán hajósok, midőn csolnakjukra szálltak, igy énekeltek: „Zúg a vihar, habzik a tenger, kezünkben az evező, karunk erős, megyünk a merre akarunk. “ Nálatok is ott az evező: az ép elme, az egészségesen dobogó szív. Csüggednetek nem szabad, mert a csüggedés istentagadás, tagadása az emberi akarat amaz ajándékozójának, a ki a pornak állatjából ezáltal megkülönböztette, felemelte az embert. Sokszor hallotok beszélni s talán magatok is beszéltek az iskola terheiről, lehet benne némi igaz, de annyi mindig igaz marad, hogy a tanulás soha sem válha- tik egész könnyűvé. Az ember értelmi felvilágosodása nem oly lassú, nyugodt átmenet, mint az éjszakáé és nappalé. Yalamint az emberiség felvilágosodása, értelmi előhaladása hosszú és nehéz küzdelmeknek eredménye s a küzdelem szinterén a lépéseket vérbarázdák, könypatakok jelölik : úgy egyes ember lelkében sem egyszerre lobban fel az isteni fény, hanem lassan egyik akadályt a másik után hárítva el, tisztul a láthatár. A midőn igy év végén pihenőt tartunk, jó ezekről gondolkozni, aki ledöntötte a sziklát maga előtt, ne ringassa magát abban a képzeletben, hogy nincs hátra több, a kinek nem sikerült, ujult erővel fogjon hozzá — hiszen bis repetita valet. — Számokban mutatva az eredményt, a múlt évben volt jeles és jó 29-5°/0, elégséges 33*5 °/0, elégtelen 38 °/0; jelen évben jeles és jó 37 °/0, elégséges 43°/0, elégtelen 20°/o, tehát az elégtelenek szinte ,/h-éről 1/6-ére apadtak. Magatok viseletével általában meg voltunk elégedve. Mit kívánunk attól a fiatal embertől, a ki arra készül, hogy majd egykor a miveit társadalomnak ne csak egyszerűen tagja, hanem számot tevő tagja is legyen? kötelesség-érzetet, hiedelmet, finomságot. Kötelelesség-érzet annak érzete, tudása, hogy nem a társadalom van mi érettünk, dianem mi a társadalomért. Az igazi miveit ember nem csak a maga előnyét nézi, hanem a másokét is tekintetbe veszi. A maga érdekeit csak úgy szolgálja, ha nem okoz másoknak kárt. Az igazi raivelt embernektudnia kell a lemondáshoz. Ki mennél inkább le tudja vetkezni magáról az állatot, annál emberibb. Az önzés az állati rész bennünk: lemondani egész a vértanuságig csak az ember tud. — Dolet,
