Református Kollégium, Marosvásárhely, 1889
85 kit hitéért a máglyára vittek, mikor egy egyszerű confiteor m eg- válthatta volna életét, igy kiáltott fel: ember vagyok s nem vadállat. — A mikor a nagy a kicsinyt nem védelmezi, ez nem emberi, a mikor az eszesebb a gyöngének nem megy segítségére, ez nem emberi, a mikor a gazdag a szegénynyel nem osztja meg kenyerét, ez nem emberi. Tanuljatok meglemondani egymásért, tanuljatok meg még inkább lemondani a mikor egy közügy, egy nagy, nemes és szent czél áll előttetek. Ti itt kicsiny társaságunkban épen olyan közügyet szolgáltok, mint azt majd az életben nagyobb kiadásban tenni fogjátok. Tőletek függ első sorban egy intézetnek jó hírneve, becsülete. Tőletek függ, hogy itt közülietek egy is el ne veszszen ; tőletek függ nagy mértékben, hogy az eltántorodottat az igaz útra viszsza vezéreljétek. Ebben munkálni volt s lesz a ti köteleségetek — s a ki jól szolgálta a kis társaságot, arról felteszem, attól remélem, hogy majd az életben is úgy fog cselekedni, hogy a hazának, az emberiségnek javára, díszére fog válni. Hiedelem alatt értem a becsületességet — nem azokat a paragrafusokat, a melyek illik és nem illik czim alatt vannak összeszedve. Mikor Franklin XV-ik Lajos czifra udvaránál megjelent egyszerű ruhájában, becsületes arcza, őszinte nyílt beszéde, szeméremérzete oly tiszteletet szerzett részére, hogy elhomályosult az udvaronczok fényes serege s ama romlott, erkölcsileg megbomlott társadalomban mindenki érezte, hogy ezzel az emberrel nem lehet a közönséges társadalmi formák szerint járni el. De nem kell nagyon meszsze mennem, a mi magyar népünk, a hol ős eredeti tisztaságában áll fenn, nagyon jól érti mi az Hiedelem. Bókolni nem fog, sem hajlongani ha házához betérünk, de tisztességgel fogad s ezt nyelvünkön úgy fejezzük ki, hogy megbecsül. Tartsátok meg ezt a faji jellegünket s akkor Hiedelem tudásért nem kell angol könyvekhez folyamodnunk. A finomság érzelmeinknek, gondolatainknak tisztasága s a mennyiben érzelmeink gondolatainknak kifejezése a beszéd, a testtartás, mozdulat, önhangzásba hozatala külsőnknek belső valónkkal. A finom ember tisztán érez és gondolkozik, s úgy beszél és tesz, a mint érez és gondolkozik. A ki méltatatlanságának azonnal durva szavakban, mozdulatokban ad kifejezést, a ki vad tréfákban tud gyönyörködni, a ki nézi maga körül a szenyet, az, bármily hófehérre is legyen keményítve inge, bármily elegáns ruha takarja tetemét, bármily chi- ques legyen is modora, miveit ember számba nem jöhet. Ezt kívántuk mi tőletek miveit gyerekektől, fiatal emberektől és én úgy vagyok meggyőződve, hogy tudatával birtok annak, a mit kívánunk, a nagy rész legalább. Tudom onnan, hogy egyiknek másiknak botlásai felett megbotránkoztok, Ítélni tudtok, de csak mások felett, igaz — ez is valami. Törekedjetek jövőre magatok biráivá iu
