Református Kollégium, Marosvásárhely, 1888
8 árva Csáky Petronella grófnő gyámkodása alá került. Itt serdült fel, itt vetette meg magas műveltségének alapjait, jutott birtokába a nyugoti nyelvek ismeretének, a mely nyelveket nem csak grammatikailag tanult meg, hanem igyekezett azok szellemébe is behatolni. Lehet már nyugati vére is késztette erre, lehet ön- tudatlanul érezte — a mit gyakran, legutóbb az akadémia múlt évi közgyűlésén tartott beszédében fejezett ki, hogy mi csak a nyugati világra támaszkodva élhetünk, nekünk a nyugati áramlattal kell fejlődnünk és haladnunk, s ezért a nyugati szellemet kell elsajátítanunk, egyeztetnünk keleti vérünk alkatával. A nyelv a leghatalmasabb tényező erre, de nem az, a melyet gagyogni megtanulunk, hanem a melynek mélyébe is hatoltunk; nem az, a melyen fecsegni tudunk, hanem a melynek segélyével tanulmányokat tehetünk, ismereteinket szélesbithetjük, a melynek termékeit igazán érteni és érezni tudjuk. Az ilyen nyelvtanulás, ifjú barátaim, aztán az a keményhaju dió, a melynek édes bele van! Iskolai tanulását Sátoralja-Ujhelyen kezdette ; Eperjesen és Egerben folytatta, Pesten végezte, tudori s ügyvédi vizsgálattal fejezte be. Nagyobb utazásokat tett Európa nyugati országaiban, S védés Oroszországban. 1837-ben tért haza. Először hivatalt akart vállalni, de vagyoni körülményei megengedték, hogy magán életbe vonulhasson, a hol tanulmányainak szentelhette magát. A történelem és a nyugati népek irodalma voltak kedves tanulmányai, irodalmi munkássága is főképen e térre terjedt ki. Figyelmét nem kerülte el a műízlés fejlesztése sem s műpártoló egyletet alakitott. Politikai szereplése az 1843—44-iki országgyűléssel kezdődik, mint a parlamentáris kormány forma hive a nagyidők előkészítő har- czosai sorába tartozott. 1848-ban a földmivelés-, ipar- és kereskedelem-ügyi minisztériumban államtitkár volt. A nagy események lezajlása után, az elnyomatás idejének kezdetén külföldre ment, honnan visszatérve, Békésben neje birtokán vonult meg. Az alkotmányos élet fellendülésével 1860-ban újból kezdődik politikai szereplése, s a nemzeti újraéledés minden fontosabb mozzanatában tevékeny részt vesz, folyton emelkedve, folyton elismeréssel találkozva. Báró Eötvös halála után 1871-ben miniszteri tárczával kináltatott meg, a melyet azonban csak másfél év múlva fogadott el s viselte egész haláláig. Az akadémia elnökévé 1885-ben választatott meg. íme, rövid vonásokban egy életpálya, mely bennünket megtanít arra, hogy lángelme nélkül, kitartó szorgalom, folytonos tevékenység, tanulmány és lankadatlan akarat mellett, a legmagasabbra emelkedhetünk, egy nemzetnek háláját és elisme-
