Református Kollégium, Marosvásárhely, 1886

5

Stuart Mária, jobb a hírénél. Madách helyesen és szépen mond ja : „Egyéb tanok közt ez legjáraborabb még,

Mert csak magában mulat csendesen.“

Különben is az idő nem vonult el nyom nélkül feje fölött. Ma már nem hajhássza képzelete tarka pillangóit, nem bukdácsol a speku- láezió uttalan utain. —Ma már nem vitatkozik ily kérdések fölött: „Vájjon a malaczot, melyet kötélén hajtanak vásárra, a kötél tartja-é vagy a kéz?“ — „Vájjon annak az embernek, kinek csak fél lelke volna, lehetne-é egész gondolata?“ Ma már a philosophia is ép úgy, mint a többi tudományok, kutat, bonczol, adatokat gyűjt. A nagy Newton mondotta volt: „ha valaha a tapasztalat rendszerével a természettudományok minden részeit teljesen befejezik, hasonló módon fognak eljárni a szellem tudományainak fölépítésében is.“

— Nem állíthatni ugyan, hogy a természettudományok egyes részei befejezve lennének, ámbár óriás haladást mutatnak, mindazonáltal az azokban oly nagy sikereket elért módszert, a tapasztalatit a philosophiában is elkezdették alkalmazni. A metaphizikai módszer egykoron a „nagy elmék büszkesége és dicsősége“ határozottan hanyatlásban van. Nagyhangú ígéreteinek ma már kevesen hisznek.

— Napról-napra tért foglal a meggyőződés, hogy „a metaphizikai módszer természete szerént arra van kárhoztatva, hogy örökre kínzó útvesztőben tévelyegjen, melynek tekervényes ösvényein fáradó vándorok örökre önmagukat találják elődeik járt csapásain, kik hiába keresik az utat kifelé,“ hiszen a metaphizikai philosophia első elvei ma nap ép úgy vita tárgyai, mint voltak két ezer esztendővel ezelőtt.

Mint fenntebb mondám: „ma már a philosophia is kutat, bon- czolgat, adatokat gyűjt. “ — Lássuk tehát ez ünnepélyes alkalommal miként felel meg erre a kérdésre például: mi a lélek mibenléte?

Ez a szó lélek, a létei fokozott tevékenységét fejezi ki, mind a képzeteket, mind az akaratot illetőleg. E fokozott tevékenységet az újabb kor szerencsés választással, e régebben hiányzott szóval, tudatom fejezi ki. Mig az ember tudatommal bir magáról, vagy magánál van, azaz mig tettei saját egyéniségéből folynak, addig azok neki tulajdoníthatók. A mint a tudalom megszűnt, s az ember nem tudja mit cselekszik, mint mély álom, szenvedély, ittasság, vakhit állapotában, szoktuk mondani: ez az ember nincs magánál. A mi annyit