Református Kollégium, Marosvásárhely, 1885
8 áll legközelebb s ennek sajátságainál és sorsánál inkább semmi sem érdekli őt. Lényünk alkotásánál fogva vágyat órezünk, hogy nemünk, őseink életéről, azok viszontagságai és törekvéseiről ismeretet szerezzünk. Innen van, hogy azok a tudományok fejlődtek ki legelőbb, a melyek az embert, annak szellemi és kedólyi életét tárgyalják, mint a vallás, a költészet, történetírás és a bölcselet.1) S ma is azt látjuk, hogy a hol tudományról lehet szó, három válik ki, mint a mely legnépszerűbb s legmélyebb hatást tesz a népekre, s ezek a vallás, a költészet és a történetírás. A történelem az emberi sors változásainak a tüköré. Miként a csillagász a világtestek keringését, oly fenséges gondolatok és magasztos érzések közt szemléli a törtónettudós, mint érütóseket az élő testben, a világtörténeti mozzanatokat, melyeket az emberiség fejlődési utján észre vesz. S a lelki szemei előtt lejátszó események törvényszerűsége által megerő- *) *) Hogy ez állításunk nem önkényes, s hogy a kik e dolog felett gondolkoztak, hasonló eredményre jutottak, azt hadd bizonyítsa a következő idézet: Carey (olv. Kéri) Henrik amerikai jeles nemzetgazdasági iró. „A Társadalmi Tudományok kézi könyve“ (átdolgozását magyarra fordította Halász Imre Budapest. 1867.) czimü müvében a tudomány fájának elágazását és felosztását tárgyalja Bacon szerint. Az elágazás és felosztás elmésen alkotott képletben van feltüntetve, mely egy fát ábrázol. Ennek a földbe gyökerező része az „Anyag“-ot, a földből kiemelkedő törzse az „Embert“ jelöli. Felyebb a jobbra és balra kinövő ágak a különböző tudományok jelölésére szolgálnak. Jobbra legalól a „Természettan,“ kissé fennebb balra a „Szervtan“, ezek felett jobbra a „Társadalmi tudományok“, balra a „Lélektan“ állanak • a fa tetejét ismét két ág képezi, kissé félre hajolva egyik a „Szemlélet“ ; a másik egyenesen fölfelé, a fa vezér ágaként a „Lelkesedés“. Az ábrázolat megértéséhez szükséges magyarázat után pedig a következő nagyérdekü megjegyzéseket csatolja: „A történeti sorrendet véve a tudomány fájának, mint minden más fának, felső ágai (Szemlélet és Lelkesedés) fejtettek ki legelőször; a legközelebb alattuk álló ágak („Lélektan, Társadalmi tudományok“) nem sokára kihajtanak, de később jutnak teljes fejlettségre, mert a vallás és ész ösztönei az emberi-nem gyermek korában teljes erejökben ébrednek fel. A társadalmi tudomány szükségszerüleg, a metaphysika önként jelentkezik, mihelyt a társadalmak megalakultak s a szemlélődés fölébredett; s csak hamar megtermik virágaikat és gyümölcseiket, a zenét, a költészetet, a szépmüvészeteket, a logikát, a mennyiségtant s azon általános speculativ igazságokat, melyeket a képzelem és elmélkedés együtt teremt. E szerint a választott ábra és a magyarázandó tények közt az összhangzat, úgy látszik, tökéletes. Idővel a földhöz legközelebb álló ágak („Természettan, Szervtan“), melyek tartalmilag anyagiasabbak, s jobban függnek az észlelettől, hasznuk sokféleségének megfelelő fejlettségre jutnak, stb. (i, m. 6. 1.)
