Református Kollégium, Marosvásárhely, 1885
9 sitve látja azt a régi, inkább sejtés képpen kimondott igazságot, hogy história est magisra vitae. S ha nekünk a növendék előtt a jellem, az erény, a hazaszeretet példáit felmutatni, ha a magasztos, a jó és szép iránt való hajlamát ápolni kötelességünk, e feladatunknak a történelem segélye nélkül eleget nem tehetünk. Nem kevósbbé fontosak ezeknél a vallás és költészet, melyek az ész, a szív és kedély együttes működésének nyilatkozásait tárgyalják, s a bölcsészet, mely az értelem és gondolkodás legmagasabb fokán az összes tudományok általános igazságainak rendszerét foglalja magában. A gymnasiumi oktatás feladata, mint mondók, abban áll, hogy e különböző tudományok segélyével a növendékben a szellem minden oldalú tehetségeinek öszhangzó fejlődését eszközölje. Ámde kérdem, nem hogy egy bölcseleti tételt kifejteni, vagy törtóueti eseményt megismertetni, de a legegyszerűbb és leginkább tisztázott tudománynak, a mennyiségtannak legelső szabályát az egy meg egyet is, lehetséges volna-e megértetni a nyelv segítsége nélkül? Bizonyára nem. Ebben mindenki egyet tog érteni. - - Valóban e ponton kitűnik, hogy a nyelvvel rendszerint úgy vagyunk, mint a levegővel. Benne élünk és mozgunk, de minthogy oly közel van hozzánk, oly közvetlen érintkezésben állunk vele mindennap, elveszti ingerét, s mig tiszta és egészséges, nem gondolunk reá, de lélekszakadva kapkodunk utána, mihelyt fogyatkozását érezzük. E körülmények egyszerű fölemlitése is elég lenne tán a nyelvtanítás fontosságának igazolására, s azon ellenmondás kimutatására, hogy bár az iskolán kívül az életben mindenki annyi nyelvet igyekszik megtanulni, a mennyit lehet, mert érzi annak szükséges voltát» a gymnasiumban már igen soknak tartja, a mi a nyelvtanításra van szánva. De ha a nyelvnek az összes szellemi élettel való benső össze- függéséreegy pillantást vetülik,megfogunk győződni, hogy a nyelvnek a mondott terjedelemben való tanítása helyes, mert paedagogiai és psychologiai elveken alapszik s igy leginkább czélravezető. A paedagogiai elv, melynek itt szem előtt kellett lebegni, nem lehet más, mint arra a tárgyra fektetni a fősulyt, a mely a szellemi fejlődésnek nemcsak legbehatóbb eszköze, hanem egyszersmint conditió sine qua non-ja. Ilyen tárgy pedig a nyelv mindenek felett.
