Református Kollégium, Marosvásárhely, 1885
6 azonban ezen fennakad, az nincs tisztában egyfelől a gymnasium feladatával, másfelől a nyelvtanítás fontosságával. Mert a gymnasium, miként e helyről már nem egyszer hangsúlyozva volt, nem valami gyakorlati életpályára előkészítő iskola; erre szolgálnak az úgynevezett szakiskolák. A gymnasium általánosabb jellegű és irányú; a gymnasiumok feladata, hogy az egyetemes szellemi és értelmi fejlődés iskolái legyenek, hogy növendékei oly fokú szellemi képzettségre tegyenek szert, melynél fogva akármely tudományos pályát sikerrel kezdhessenek meg. Fő czól tehát itt a szellem képzése és nem valamely meghatározott irányú jártasság és ügyesség megszerzése. Az összes ismeretek köréből mind azt, a mi erre jó, föl kell ölelnie a gymnasiumi tantervnek; de egyet sem oly terjedelemben, hogy az megzavarhatná amaz öszhangzó egyetemes irányú fejlődést. S vájjon nem rontja-e meg az öszhangot az, hogy a nyelvtanítás egymagában nagyobb tért foglal el, mint a többi tárgyak összesen ? Ha első tekintetre sokan igy vélekednek is, egy kissé behatóbb foglalkozás e tárgygyal, meg fogja nyugtatni a kétkedőket. Nagyra kell becsülnünk a mennyiségtant, s el kell ismernünk róla, hogy a gondolkodás fejlesztésére a legnagyobb befolyással van a kezdő gyermeknél, és mint lánczolata a tiszta és határozott következtetések sokféle módjainak, mindvégig egyik legszebb nemét nyújtja a szellemi foglalkozásoknak. A közélet, ipar és tudomány mezején mindenütt nélkülözhetlennek találjuk. A jelenkori technikai vívmányok, melyek bámulatra ragadják a szemlélőt, a nagy természeti erők lefoglalása s gépek által az ember czéljaira alkalmazása, a világtestek keringési törvényeinek földerítése s ez által ismeretkörünknek nagy kiterjedése, az általános emberi műveltség és jólét azon fokának elérése, melyet most tapasztalunk, a mennyiségtan törvényeinek ismerete nélkül képzelhetők is alig volnának. S hogy a dolgot tárgyunkhoz közelebb hozzuk, csak a mennyiségtan segélyével sikerülhetett Leibnitznak kiszámítani oly mennyiséget, melynek elgondolása is szédülést okoz a közönséges halandónak. Az mondja ugyanis, hogy ha egy nyelvben 23 betűt veszünk fel, akkor az ebben előfordulható szavak száma: 25,852, 016,783, 884,976, 640,000 volna.
