Református Kollégium, Marosvásárhely, 1885

44

kotója az az osztály is, mint azelőtt volt. Épen 664 éve annak, hogy király és országgyűlés az arany bullát megalkották. Ennek alapján fejlődött ki alkotmányunk, melyet békekötések s királyi hitlevelek erősítettek meg. — És még is, ha ezt az alkotmányt egyik vagy másik generalis kellő tiszteletben nem részesíti, s ezért illetékes helyről rendre utasittatik: azonnal kész a pennaháboru a bécsi zsurnálisztákkal. Ki vau mondva a vallásegyenlőség, de mai napig csak a papíron van meg, mint az egyszeri czigány levelében a rákok. Még csak egy példát, közvetlen közelünkből. Három év óta van meghozva s két óv óta tényleg életbe is léptetve az uj középiskolaiai törvény, mely a gymn. 8 osztálya között rang- különbséget nem ismer, mégis, ha valaki a 7-ik és 8-ik gymn. o. egyik, vagy másik tagjának jó napot akar szerezni, tanácslom, szólítsa őt I-ső, illetőleg Il-od éves bölcsész urnák. Ez a dolog nem vall ugyan valami nagyon bölcs észre, de úgy van.

A változott körülményekhez nehezen idomulhat bármely si- mulókony faj is. Egész generaczioknak uj nézeteket kell elsajátítani, a szellemi fejlődést tanítást más irányba terelni. A száz éves kert sövényéből semmiféle hatalom, szó se esztergálhat arany orsót. Ez áltában igaz tényállás, nálunk, „Yerbőczi népénél“ még igazabb. Mi tulon-tul szeretjük még a Barlangot, mi a póldaszó szerint a' kis húst is nagy tűznél sütjük, mi, mint Heltai mondja: „viasz fazékban, somfa mellett főzünk.“ Szeretjük a nagy szavakat, a tettekre, mégha kicsinyek is, rá vágjuk Pathó Pál urammal: „ej ráérünk arra még! Ott kint kétségtelenül, ilyen állapotok is vonnak. Hát itt benn hogyan állunk? Oh, itt egészen máskép! Itt némelyek, természetesen a nagyobbak közül, Platót, a hellen idők e nagy szellemét, komolyan, sőt kritikailag tanulmányozzák, egyes tételeit czáfolgatják, s azon állítását, hogy „az ember két lábú tollatlan állat,“ förevalójuk dísze által, szemmel láthatólag, s kézzel foghatólag, ki is mutatják. Mások a Frary szellemes könyve daczára, a latin klaszikusokba mólyedve, merőben elfeledik, hogy Isten jóvoltából, már a 19-ik század utolsó felében élünk, s pré- dikatumot bigygyeztenek nevük elibe, mint M. T. Cicero, miközben saját subjectumoh-m ügyet se vetnek. Némelyek a bölcselettel foglalkoznak, czáfolatául azon állításnak, mintha a magyar elme nem volna alkalmas a sublimis ülosofiára. Keresik az igazságot, s megemlékezve, hogy a póldaszó szerint: „in vino veritas“ kölcsönösön azon vannak, hogy egymásnak alkalmas kísérleti tárgyul szolgáljanak. Ha fentebb a többségről beszéltem, s szólok alább is, illőnek tartottam megemlékezni a kissebb részről is.

A mélyen t. h. engedelmével, a fentebb jelzett vád alkalmá